
Bevezető szavaiban a Szentatya kiemelte, hogy ez a szertartás a bíborosok feladatának értékét emeli ki. Beszédében úgy fogalmazott: Isten Igéje segít megérteni ezt az mostani ünnepélyes pillanatot. Az elhangzott evangéliumi részletben Jézus épphogy megjövendöli jeruzsálemi szenvedését, a tanítványok törtetése máris felülkerekedik pillanatnyi félelmükön; miután útközben a tanítványok arról vitatkoztak, melyikük a legnagyobb, Zebedeus fiai – az ambíciójuktól ösztönözve – azt kérik Jézustól, hogy ők kapják a legjobb helyet az ő országában. A kiváltságokra való törekvésben a két ifjú jól tudja, mit akar, éppúgy, mint a többi tíz, akik a kérés hallatán „erényesen” felháborodnak. Valójában azonban nem tudják, mit kérnek. Jézus érteti meg velük, egészen más kifejezésekkel bemutatva a rájuk váró „szolgálatot”. Helyre teszi bennük azt, ahogy az érdemről gondolkodnak, miszerint az ember jogokat szerezhet Isten előtt.
Márk evangelista – folytatta a Szentatya – felhívja a figyelmet, hogy Krisztus minden igazi tanítványát egyetlen vágy, egyetlen törekvés ösztönözheti: a ő szenvedésében osztozni anélkül, hogy bármilyen jutalmat várna érte. A keresztény arra hivatott, hogy „szolgaként” járjon Jézus nyomdokain, másokért élve ingyen és érdek nélkül. Nem a hatalom és a siker keresésének, hanem önmagunk alázattal való odaajándékozásának kell jellemeznie minden tettünket és minden szavunkat, az Egyház javára. Az igazi keresztény nagyság nem az uralkodásban, hanem a szolgálatban áll. Jézus ma is ezt ismétli mindannyiunknak. Õ „nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45). Ennek az ideálnak kell irányítania szolgálatotokat.
Az Úr szeretetből fakadó szolgálatot kér tőletek: feltétel nélküli, teljes odaadásban megnyilvánuló szeretetet Isten, az Egyház és testvéreitek iránt. (…) Legyetek Isten apostolai, aki a Szeretet, és az evangéliumi remény tanúságtevői: ezt várja tőletek a keresztény nép – hangsúlyozta a pápa a bíborosok előtt.
Magyar Kurír