A keresztény szellemiségű cégek nem csak haszontermelésre vállalkoznak

A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium XXIII., a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról rendezett szimpóziumán az ügyvezető előadásában arról beszélt, hogy a főnök–beosztott viszonyban is komolyan kell venni a társadalmi felelősséget, illetve a másik emberért érzett felelősség elvét.

Meggyőződése szerint a keresztény szellemiségű vállalkozók tekintettel vannak mások érdekeire is, és „talán még önként is megosztunk pénzt, időt, befolyást, azaz nem csak szerzünk, hanem adunk is”.

A rendezvény első kerekasztal-beszélgetésén Tóth András, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettese kiemelte: a katolikus egyház tanítása szerint a vállalkozó tőkéje az emberiség közös vagyonának része, így a cég tulajdonosa a társadalomtól csak felhatalmazást kapott arra, hogy ezt a vagyont használja. Még a magyar alaptörvény is rögzíti, hogy a tulajdon társadalmi felelősséggel jár – emlékeztetett.

Beszélgetőpartnere, Bozsó Zoltán pénzügyi tanácsadó, a jezsuita szakkollégium tagja arról beszélt: egy gyár alapításakor a költségeket úgy kell kalkulálni, hogy a majdani felszámolását is beleszámítsák, beleértve ebbe a rekultivációt is. Kitért arra: az iszlám országokban az állam és az egyház is elvárja, hogy a magánszemélyek jövedelmük néhány százalékát jótékonyságra fordítsák.

A beszélgetés moderátora, Kiss Ulrich jezsuita szerzetes, a jezsuita szakkollégium prorektora rávilágított: szükség van egyházi bankokra, de az nagy kérdés, hogy a jövőben kire bízzák ezt a feladatot.

Héjj Tibor a kerekasztal-beszélgetés során a vállalkozás keretében megvalósított, a szeretettől indított adakozás fontosságát is hangsúlyozta.

Bándi Gyula, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának tanára előadásában rámutatott: az államnak társadalmi rendeltetése van, így hosszú távon az az állam marad meg, amely előmozdítja a közjót, illetve a természeti és a társadalmi környezettel törődik. Meglátása szerint a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának lényege, hogy a vállalkozók számára nincs konkrét, mindegyikük által kötelezően betartandó követelményi rendszer, azonban az magától értetődik, hogy bizonyos elveket – például az emberi jogok tiszteletét – be kell tartaniuk.

Lányi András, az ELTE Társadalomtudományi Karának docense arról beszélt, hogy véleménye szerint mára gyakorlatilag megszűnt a klasszikus értelemben vett magántulajdon, ahol egy vállalkozás működése, termékei, szolgáltatásai helyben is számon kérhetőek. Helyette kialakult a hálózati tulajdon, melynek során a vállalkozások behálózzák a világot, egyik cég a másikban különböző arányú tulajdonrészt szerzett, s ezek a viszonyok mára már átláthatatlanná váltak. Ennek a láncnak a végén mások mellett az a kisnyugdíjas áll, aki megvette egy vállalat részvényét, de ha a cég tönkrement, annak vezetői milliós végkielégítéssel távoznak, míg a kisnyugdíjas nem jut pénzéhez, ezért „nehezen értelmezhető a felelősség elve a mai világban a cégekre”.

Az eseményen workshopot is rendeztek a Bibó István Szakkollégium, a Rajk László Szakkollégium és a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium közreműködésével.

MTI/Magyar Kurír