Kié az utolsó szó?

Kitekintő – 2006. április 14., péntek | 12:03

„A kereszt nem Isten halála, hanem szeretetének megszületése a világban” – Angelo Comastri érsek gondolatai a Colosseumnál tartandó nagypénteki keresztútról.

XVI. Benedek pápa most első alkalommal fogja vezetni a hagyományos keresztutat a Colosseumnál. Az a Joseph Ratzinger bíboros, aki tavaly az egyes stációk elmélkedéseit írta, idén XVI. Benedek pápaként Angelo Comastri érseket, vatikánvárosi helynökét bízta meg ezzel a feladattal.

„Krisztus szenvedését nézve megérthetjük az emberek történelmét, amelyben a jókat megalázzák, a szelídeket megtámadják, az igazakat eltapossák, a tisztaszívűeket harsányan kinevetik” – nyilatkozta Comastri érsek a Vatikáni Rádiónak. – „S ekkor jön a kérdés, amely az egész Via Crucison átível: ’Ha maga Isten hordozza a keresztet és elítélik, akkor ki a győztes?’ Mégis, végigjárva Jézus keresztjének útját biztosak lehetünk benne: az utolsó szó Istené. A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról, hogy az utolsó nap nem a nagypéntek, hanem Húsvét. A Húsvét pedig a jó győzelme a rossz felett, a szeretet győzelme a gyűlölet felett, a jók győzelme, mert ez a végső jónak, a végtelen jóságnak, Istennek a győzelme.”

Arra a kérdésre válaszolva, hogy mit mond a keresztút ma, az érsek rámutatott: „A keresztény ember nem teheti meg, hogy ne térjen vissza állandóan a keresztútra. Ne feledjük, hogy az evangéliumok Krisztus keresztútjának és halálának elbeszélései, ez áll a középpontjukban.” Comastri érsek meghatottan emlékezett II. János Pál pápára, aki, „amint csak ideje engedte, főként délutánonként, visszavonult magánkápolnájába és végigimádkozta a Via Crucist. Azt hiszem, hogy azt az erőt, amellyel megélte személyes szenvedését, biztosan abból merítette, hogy oly sokszor végigkísérte imájával Krisztus szenvedését.”

Az idei elmélkedések szerzője arra hívta föl a hívek figyelmét, akik a rádión vagy a televízión keresztül követik a nagypénteki keresztutat, hogy azoknál a stációknál, ahol Krisztus elesik a Kereszttel, gondoljanak arra, „mekkora szenvedést jelenthetett Krisztus számára, hogy látta: a világból eltűnőben van a bűn fogalma. A bűn a történelem igazi mérge, az emberiség igazi fertőzése.” „Mekkora fájdalmat jelenthetett Jézusnak az emberi ostobaság, amely szívja magába a mérget, anélkül, hogy észrevenné. Krisztus szenvedése ezt kiáltja a világba, az embereknek: ’Vigyázzatok! Nézzétek, mit tesz a bűn! Amikor beléptem bűnnel teli történelmetekbe, rám támadtak, megütöttek, keresztre feszítettek, s én elfogadtam, hogy elmondjam nektek, mennyire árt nektek a bűn.’ Ha felnyitnánk a szemünket és rájönnénk, hogy a bűn árt nekünk, Isten készen áll a megbocsátásra. Jézus keresztje egyrészt bűnös voltunkat kiáltja, másrészt Isten szeretetét, amikor ezt mondja: Én még szeretlek téged; itt vagyok, hogy megbocsássak. Ha megnyitod szívedet, belépek rajta és meggyógyítom azt” – foglalta össze gondolatait a Vatikáni Rádiónak Angelo Comastri érsek, a nagypénteki keresztút elmélkedéseinek szerzője.

RV/Magyar Kurír

Kép: www.vatican.va