Kisboldogasszonyt köszöntötték a bácsfa-szentantali búcsún

2017. szeptember 14. csütörtök 16:36

A vérrel könnyező Szűzanya kegyhelyén, a csallóközi Bácsfa-Szentantalon hagyományosan kétnapos búcsúval ünnepelték Szűz Mária születését. Szentmisét mutattak be Snell György és Pápai Lajos püspökök. A szeptember 9–10-i eseményekről Srankó László plébános tájékoztatta szerkesztőségünket.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Szombaton a gyermekek által előimádkozott rózsafüzérrel kezdődött a lelki program, majd délután szentmisét mutatott be az újmisés Bošňák András a szentantali templomban.

Becses születésnapra gyűltünk össze, hogy mennyei patrónánk segítségét kérjük mindennapos küzdelmeink sikeres megoldásához. A Szűzanya, aki mindig osztozott fájdalmunkban, aggódott sorsunk, hitünk felett, ezen a kegyhelyen háromszáz éve könnyeivel nyilvánította ki irántunk való szeretetét – fogalmazott Bošňák András. – Ám elődeink is sokszor sírva kérték Szűzanyánk közbenjárását szent Fiánál, ami nem maradt meghallgatatlanul. Az isteni irgalmasság a gyóntatószékekben felszárította az őszinte bánat könnyeit. Megváltónk összetörte a gonoszt, megszüntette az átkot, és áldást hozott a földre. Ezért most örvendezve ünnepeljük az Istenszülőt, adjuk át tiszta szívünkből lelkicsokrunkat annak, akit boldognak hirdet minden nemzedék – buzdított az újmisés lelkipásztor.

A szentmise után keresztutat, majd esti dicséretet imádkoztak.

Este Snell György püspök, a Szent Jobb őre mutatott be ünnepi szentmisét a szabadtéri oltárnál. A liturgia elején Sranko László plébános köszöntötte őt, röviden bemutatva a kegyhelyet, „lelki megújulásunk e bölcsőjét, melyet a Szűzanya könnyhullatásával mosott tisztára”.

Elmélkedését Snell György a kegyképhez fűzte: Szűzanyánk hozott össze bennünket ezen a kegyhelyen, aki csodálatos könnyhullatásával adta jelét összetartozásunknak, bizonyságot adva, hogy soha nem maradunk árvák. Szent István király felajánlása által a Magyarok Nagyasszonya öröksége és tulajdona vagyunk.

Égi Édesanyánk dicséretét évszázadok óta a loretói litánia imádkozásával is kifejezzük, amely a II. vatikáni zsinat után új, csodálatos jelzővel látta el a Szűzanyát: „Egyházunk anyja”. Így minden hívő édesanyjának tudhatja az Istenszülőt. Isten anyát adott az Egyháznak, könnyei megszelídítenek, kedvében akarunk járni, és szinte nem tudunk ellentmondani az anyai intelmeknek. Arra kér, lépjünk az igaz útra, hogy Szent Fia üdvözítő akarata mindnyájunkat egyesítsen Egyházunkban – fogalmazott a főpásztor.

A szentmise után körmenetet, s visszatérve a templomba ereklyetiszteletet tartottak. Ezután a loretói litánia és a szentségimádás következett, majd virrasztó zsolozsmával zárult az első nap.

A búcsúünnep lelki programja vasárnap is a szentolvasóval kezdődött, melyet újra az ifjúság imádkozott elő.

A délutáni szentmisét Sankó Szabolcs újmisés mutatta be. Homíliájának bevezetőjében Szent Bernát imádságát idézte: „Legkegyesebb Szűzanya, Mária, sohasem hallotta még senki, hogy te gyámoltalanul magára hagytad azt, aki oltalmad alá folyamodott, segítségedért esdekelt...” Majd rámutatott: nincs nagyobb közbenjárónk az Úrnál, mint a Szűzanya; általa, aki az Egyház édesanyja, lehetősége van minden megkereszteltnek, hogy Jézus az evangéliumban elhangzott nemzetségtáblájához csatlakozzon mint Isten gyermeke.

Mennyei Anyánk vérrel könnyezése nem hiábavaló figyelmeztetés. Rengeteg bűnös, tévelygő lélek tért a helyes útra. Nekünk, hívőknek semmi másért nincs okunk aggodalomra és sírásra, csak a bűn miatt, amely eltaszít Isten szeretetétől. Ha valóban hívőnek tartjuk magunkat, ne csak saját bűneinkért engeszteljünk, hanem járjunk közbe azokért is, akik vonakodnak megtérni, nem tudatosítják, mit cselekszenek, milyen távol vannak Megváltójuktól. Fohászkodjunk a Szűzanyához, hogy ejtsen rabul minden bűnös szívet, hogy mindenki találkozhasson Teremtőjével az örök boldogságban – buzdított Sankó Szabolcs.

Az esti dicséret után kezdődő ünnepi szentmisét Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök mutatta be, aki már többször ellátogatott a szentantali kegyhelyre korábban is. A helyi plébános köszöntőjében úgy fogalmazott: „A közös Mária-tisztelet a két kegyhely révén is összeköt bennünket: a győri kegykép a 17. század végén, a szentantali a 18. század elején könnyezett vérrel.”

Pápai Lajos püspök szentbeszédében utalt az ószövetségi próféciákra, amelyek megjövendölték, hogy szűz fogan, akitől megszületik a Megváltó, és uralkodni fog Dávid trónján. Évszázadokon át hittel várakoztak az emberek, hogy beteljesedjen az írás. Az Egyház konkrét történelmi időben, konkrét történelmi személyek körében helyezte el Jézus születését. Ma már nem kérdés, hogy létezett-e Jézus. Tudjuk: Ő az élő Isten.

A Jézus Krisztusba vetett hitet nekünk kell továbbadnunk, hogy tanúságtételünkkel Isten kegyelme által példaként szolgáljunk. Európában nagyon rászorulunk az új evangelizációra, a hitünkben való megújulásra – hangsúlyozta a nyugalmazott főpásztor.

Majd arra buzdított, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, milyen messze vagyunk a tanúságtévő hittől. Felidézte: Irakban jártakor az elüldözött kopt keresztények sátortáborában csodálta, hogy a menekültek ezrei a mostoha körülmények között is milyen hűséggel vallják meg hitüket, életük kockáztatásával tömegesen vesznek részt a szentmiséken, szentségimádásokon.

„Kérjük a Szűzanyát, tegyen minket az élő Egyház tagjaivá, amely változatlanul őrzi a hitet; dicsőítsük Szent Fiát, aki megtörte az ősi ellenség erejét, utat nyitva számunkra a boldog örökkévalóságba!” – fohászkodott Pápai Lajos.

A loretói litánia elimádkozása után a moldvai csángó Petrás Mária ősi magyar vallásos énekeket adott elő a plébániatemplomban. Elmondta, hogy a csángó emberek élete Isten- és Mária-központú volt, tudták mi az élet rendje, mélységes hitük mindig útbaigazította őket. Reggel Isten dicséretével kezdték a napot, este az Úrral tértek nyugovóra.

A kétnapos bácsfa-szentantali búcsúünnep régi rítusú szentmisével zárult, melyet Józsa Attila ógyallai esperes mutatott be.

Forrás: Bácsfa-Szentantal, Vérkönnyező Boldogasszony csallóközi búcsújáró helye

Fotó: Márkus Gyöngyi és Márkus László; Bácsfa-Szentantal búcsújáró hely

Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Külhoni
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
-hol-nincs-elso-es-nincs-utolso-vendeg
„Hol nincs első és nincs utolsó vendég”

Évközi 25. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 10,28–33)

16:00
segito-es-arto-felelmeinkrol-szabadegyetemi-eloadas-sapientia-foiskolan2
Segítő és ártó félelmeinkről – Szabadegyetemi előadás a Sapientia Főiskolán

A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Családteológiai Intézetének (CSI) őszi szabadegyetemi előadását „Segítő és ártó félelmeink” címmel szeptember 21-én tartották meg az intézet vezető munkatársai: Papp Miklós, Somogyiné Petik Krisztina és Elekes Szende.

2017. szeptember 22. péntek