Kisléghi Nagy Ádám: „a Szent festője” és szombathelyi kötődései

Többek között a művészettörténész professzor és a szombathelyi székesegyház oltárképeit alkotó művész kapcsolatáról beszélt Perger Gyula toronyi plébános a szombathelyi Eölbey-házban tartott május 26-i könyvbemutatón.

Perger Gyula Kisléghi Nagy Ádámmal és művészetével székesegyházi káplán korában ismerkedett meg. Konkoly István akkori szombathelyi megyéspüspök ugyanis szolgálata kezdetétől szívügyének tekintette, hogy az 1945. március 4-én lebombázott székesegyházat belsőleg teljesen helyreállítsa, felújítsa. Neki köszönhető, hogy a világháborúban súlyosan megrongálódott templom több mint ötven év elteltével visszanyerte régi fényét. E munkálkodásának utolsó szakaszában a főpásztor felkérte Kisléghi Nagy Ádám festőművészt, hogy a bombatalálat következtében teljesen elpusztult, Winterhalder-freskók helyére újakat fessen. A főpásztor olyan új képekben gondolkodott, mely összeköti a múltat és a jelent, ugyanakkor illeszkedik a székesegyház építészeti stílusába.

A templom titulusa Sarlós Boldogasszony, a főoltár festménye is a vizitációt, Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatását ábrázolja. Ennek megfelelően Kisléghi Nagy Ádám képei a püspök atya szándéka szerint Mária életének egy-egy jelenetét ábrázolják: az angyali üdvözletet, a pásztorok imádását, a keresztről való levételt, valamint pünkösd eseményét. A székesegyház újkori története legnagyobb szabású képzőművészeti alkotásainak köszönhetően 2003-ban Kisléghi Nagy Ádám Vas megyében „az év embere” lett, 2011-ben pedig elnyerte a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze címet.

Kisléghi Nagy Ádám Budapesten született 1961. augusztus 17-én. A Képzőművészeti Akadémián szerzett diplomát 1985-ben, 1987-ben Herman Lipót-díjat kapott. 1995-től a Római Magyar Akadémián, 1998-től a nápolyi II. Frigyes Egyetem művészeti tanszékén tanult. Már az 1980-as években festett expresszív képei is vallásos témájúak. Stílusát 1990 után drámai, sötét tónus, klasszikus ábrázolásmód és képszerkesztés, fény-árnyékra épülő festésmód jellemzi, amely az itáliai kora barokk hagyományokra támaszkodik. Önálló művészi pályáját végigkíséri a keleti kereszténység festészeti nyelvezetének, formavilágának alkalmazása falképeken, ikonokon.

A festőművész nevéhez kötődnek a tiborszállási és mérki görögkatolikus templomok ikonosztázionjai. A rákoscsabai görögkatolikus templom homlokzata mellett a spanyolországi San Pere di Villa Major templomának falát is az ő freskója díszíti. Olaszországi templomokban egy falképe (Madognana) és egy oltárképe (Pieve di Capanne) található.

Perger Gyula felidézte azt a momentumot amely Kisléghi életében meghatározó volt abban, hogy a szentre mint témára építse művészetét. Egyszer a főiskolai műteremben Mária mennybevételéről festett egy képet. A mestere, megnézte és azt mondta: „Ádám, örülök, hogy maga Mária mennybevételét akarja megfesteni. Ezt tisztelem magában, de úgy csinálja, hogy elhiggyem!”

Kisléghi Nagy Ádám művészetét Perger Gyula ismertette meg Daniel Estivillel, aki 1997 óta a Pápai Gergely Egyetem egyháztörténelem és művészettörténet tanszékének tanára. Az egyik művészettörténet órára elvitte a Kisléghi Nagy Ádám szombathelyi székesegyházi alkotásairól készült katalógust. A professzor rögtön csodálattal és elragadtatással beszélt a képekről, sőt a következő órán már kivetítette és megragadó stílusával elemezte őket a világ minden tájáról összesereglett hallgatók előtt. Estivill professzor ezt követően kérte meg Perger Gyulát, hogy hozzon össze egy találkozót a magyar festőművésszel, amelyre Rómában került sor. A találkozót követően a professzor cikket írt a Szentszék hivatalos lapjában, az Osservatore Romanóban Kisléghi munkásságáról, sőt a Pápai Művészeti Akadémia tagjai közé javasolta őt. Ennek az ismeretségnek köszönhetően Kisléghi Nagy Ádám XVI. Benedek pápával is találkozhatott a Sixtus-kápolnában 2009 őszén a művészek számára rendezett pápai kihallgatás keretében.

Perger Gyula Daniell Estivill professzor nyomán elmondta: Kisléghi Nagy Ádám a figuratív ábrázoláson keresztül valósítja meg a posztmodern korban azt, amit ars sacrának, szent művészetnek nevezünk. A szombathelyi székesegyházban található négyrészes festménysorozata formák és színek kompozícióján keresztül beszéli el az isteni kinyilatkoztatás igazságát.

Kisléghi Nagy Ádám festészetének alapvető eleme, hogy ragaszkodik a tradicionális ikonográfiai elemekhez és feleleveníti azokat. Elég az Angyali üdvözletre tekinteni: Máriához ima közben érkezik az üzenetet hozó angyal, miközben a Szentlélek galamb formájában leszáll rá. A jelenet elengedhetetlen eleme a fehér liliom is, amely Mária tisztaságának szimbóluma. A pásztorok imádása ikonográfiája a Szűzanyát és az újszülött Jézust helyezi az ábrázolás középpontjába, akik egymásra néznek: ez a köztük lévő mély és erős kapcsoltra utal. Mellettük találjuk Szent Józsefet és a kisdedet imádó pásztorokat, valamint az angyalok seregét, akik Jézus isteni mivoltát hirdetik. Elengedhetetlen és már a jövőbe mutató szimbólumként feltűnik a bárány, mely az áldozatra utal, illetve a feltámadás utáni új életet szimbolizáló tojással teli kosár és a keresztségre utaló vizeskancsó.

Kisléghi festészetének jellegzetes eleme a realizmus. A művész modelljein keresztül képezi le a világot, de az alkotás folyamán azokat az elemeket hangsúlyozza, amelyek teológiai látásmódjának és mondanivalójának megjelenítéséhez szükségesek – vagyis egy valós, de mégis új, átlényegülő világ jelenik meg a vásznon.

A fény-árnyék ellentétek használata is lényeges a képeken: a figurák és azok árnyékai valósághűként hatnak a festményen, amelyek egy olyan fény által válnak láthatóvá, ami már egy másik, természetfölötti világ létezését mutatja. A festő tudatosan használja ezeket a tradicionális elemeket: az egyházi művészetben a fény az isteni világ szimbóluma, a jóé és a kegyelemé, míg az árnyék és a sötétség a rossz és a bűnös világ jelképei. Kisléghi Nagy Ádám Angyali üdvözletén Mária arcát világítja meg a kívülről jövő fényforrás, míg a Pásztorok imádása legfényesebb pontja az újszülött Jézus alakja. A Levétel a keresztről ábrázolásán a felülről jövő fény Krisztus halott testét ragyogja be elsőként, amely átterjed az ott jelenlévő személyekre is, mintegy sugározva az isteni kegyelem állandó jelenlétét még a halál legszomorúbb pillanatában is. A Szentlélek eljövetele ábrázolásakor a tér az isteni kegyelem fényében fürdik, mely minden jelenlévő személyt megérint, hogy az imára, a szemlélődésre és az új életre vezesse őket.

Magyar Kurír