Kit kerestek? – Keresztény Ifjúsági Találkozó a Budapest Arénában

Hazai – 2003. április 8., kedd | 11:49

A magyarországi ökumené és a 2000. millenniumi esztendő jelentős eseménye volt, hogy a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház közös elhatározással megalapította az Ökumenikus Ifjúsági Irodát (ÖKI).

A három egyház hivatásaként ismerte fel, hogy az ifjúsági munka terén való közös fellépés mind az egyházak együttműködése szempontjából, mind a magyar társadalomban betöltött szerepükből adódóan nagy jelentőségű. Ennek szellemében rendezték meg 2000 októberében a Petőfi csarnokban az I. Keresztény Ifjúsági Találkozót, amelynek sikerén felbuzdulva a három egyház illetékesei elhatározták, hogy ezt a kezdeményezést folytatni fogják.

Az elhatározást tett követte, és rendkívül alapos és körültekintő szervezőmunkát követően április 6-án vasárnap került sor a II. Keresztény Ifjúsági Találkozó megrendezésére, Kit kerestek? címmel, immáron az újjáépített Budapest Arénában.

Az új sportcsarnok befogadóképessége 12 500 fő. A délelőtti műsorkezdésre, már zsúfolásig megtelt az aréna, a küzdőtéren is ültek, sőt, a kétezer személyt befogadó kiscsarnokban is telt ház volt. Az ország minden részéből, és a határon túlról is érkeztek keresztény, és Istent kereső fiatalok, hogy valljanak Krisztusról, és hogy megerősítsék egymást hitükben.

A fiatalokat a két műsorvezető, a találkozó egyik főszervezője, Tarr Zoltán református lelkész (rajta kívül a katolikus Gábor Miklós és az evangélikus Lénárt Viktor vállalt oroszlánrészt az előkészületek megszervezésében – a szerk.) és Fábián Zsuzsa köszöntötte. Levélben üdvözölte az összejövetel résztvevőit Konrad Raiser az Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke.

A délelőtt folyamán tanúságtételek hangzottak el, amelyből kiderült, sokféle út vezet Istenhez, s bár az Úr sokszor hagyja, hogy megsebezzenek bennünket, a sebeket be is kötözi. A személyes vallomások közben a hazai keresztény könnyűzene képviselői énekeltek arról, hogy a világ ellentmondásaira választ csak Jézus Krisztus adhat.

Fellépett az égÍgérő gospel kórus, a Testvérek, a Tandem, a Vészbejárat, az Anthem, a NOS, a Cédrus. Pál apostolról énekelt a Kaláka együttes egyik alapítója, Gryllus Dániel és zenésztársa, Halmos Béla. A Lónyay utcai Református Gimnázium fiataljai pedig a tánc nyelvén szóltak a hitről. Videofelvételen emlékeztek meg a szervezők a februárban meggyilkolt Andorka Eszter evangélikus lelkészről, akinek egész életét a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokról való önfeláldozó gondoskodás töltötte ki.

Chiara Lubich üzenete: A szeretethez bátorság kell

Délután a Fokoláre Mozgalom fiataljai mutatkoztak be. Ez a mozgalom vette ki legjobban a részét a találkozó előkészületeiből. Videón hangzott el a mozgalom alapítójának, Chiara Lubichnak a találkozó résztvevőihez intézett üzenete. Ebben olvasható: „Az ’egység lelkisége’, mely a Fokoláre mozgalomban bontakozott ki, ma egyetemes örökségünk, hiszen II. János Pál pápa például az egész katolikus egyháznak javasolja, ’közösségi lelkiség’ néven.”

Az iraki háború árnyékában különösen időszerűek és megszívlelendőek Chiara Lubich üzenetének következő sorai: „… a háború az embereket szembeállítja egymással, sőt el is pusztítja őket. A terrorizmus pedig mérhetetlen károkat okoz, főleg a világ gazdag és szegény országai közötti egyenlőtlenségből származó gyűlölet és bosszú miatt. Ezért kell tehát az egységre törekedni, jobban, mint valaha… De hogyan lehet lángra gyújtani a világban azt a testvériséget, mely az egész emberiségből egyetlen családot formál? Kétségkívül úgy lehet, ha újra felfedezzük, hogy ki Isten.”

A Fokoláre Mozgalom alapítója figyelmeztet a felebarát iránti szeretet fontosságára, amely azonban „nem lehet olyan, mint ahogy azt sokan gondolják. Ez nem egyszerű barátság, nem csupán emberbaráti szeretet, hanem az igazi szeretet, melyet a Szentlélek a keresztséggel árasztott a szívünkbe; ugyanaz a szeretet, mely Istenben él… Ezt a szeretetet nem szűkíthetjük le az emberi szeretetre, mely szinte kizárólag csak a rokonokra és a barátokra korlátozódik. Ez a szeretet odafordul mindenkihez: legyen az akár rokonszenves, akár ellenszenves, a honfitársunk, vagy idegen, saját egyházamhoz tartozó, vagy egy másikhoz. Odafordul a saját vallásomból valóhoz, és a másikhoz, a baráthoz és az ellenséghez egyaránt. Olyan szeretet ez, mely arra ösztönöz, hogy elsőként szeressünk, vagyis mindig mi kezdeményezzünk anélkül, hogy azt várnánk – hisz az emberi lenne –, hogy minket szeressenek… Olyan szeretet ez, mely… magát Jézust akarja szeretni a szeretett személyben… Ha pedig közülünk többen is éljük ezt a szeretetet, akkor egyszer csak megszületik a kölcsönös szeretet, és megvalósul Jézus parancsa… ’Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket’(Jn 13,34)”.

Chiara Lubich üzenete arra is figyelmeztet: a keresztények is okai annak, hogy a világ nem ismeri fel Krisztust, hiszen sajnos, mi már nem vagyunk olyanok, mint az első keresztények, akik egy szív és egy lélek voltak. A szeretethez bátorság kell – írja az üzenet.

Püspöki köszöntők

Balás Béla kaposvári megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) ifjúsági püspöke felidézte, hogy az egész országot megrázó móri rablógyilkosság után az egyik elkövető önként feladta magát, s ez az agresszív ember most fél, szorong. A főpásztor leszögezte: aki a külvilág felé erősnek akar látszani, gyakran gyenge belül. „Ha nem akarok kifelé goromba lenni, belül kell erősnek lennem, Jézushoz tartoznom. Ha kifelé akarok határozottabb lenni, belül kell szelídebbnek lennem. Bajaink egyik forrása, hogy több mint tíz évvel a rendszerváltozást követően Krisztus fájóan hiányzik a közéletből – állapította meg Balás püspök.

Egyúttal felhívta a figyelmet: az isteni alázatból kell építkeznünk, minden más út hamis. A főpásztor az ország lelki szanatóriumának nevezte ezen a vasárnapon a Sportarénát.

Bölcskei Gusztáv református püspök azt emelte ki, hogy Jézus Isten fiaként is csupán kér tőlünk, ami teljesen szokatlan az erejét fitogtató, parancsszavakhoz szokott világban. „Az Isten Báránya elvitte a balhét, ezért van kiengesztelődés, és ezért válaszolhatunk igennel az égi postára” fogalmazott a református püspök. Hozzátette: „Meg kell értenünk, hogy egymás nélkül csonkák vagyunk, a teljességet a megbocsátó Krisztusban érhetjük el.”

D. Szebik Imre evangélikus püspök szintén arra figyelmeztetet, hogy csak együtt tudjuk hatékonyan szolgálni Krisztust. A három keresztény egyház fiataljai az egység jegyében spirituális, Istennek tetsző csarnokká varázsolhatják ezt a sportarénát.

A rendezvény csúcspontja volt az ökumenikus liturgia, amelyen részt vett a három történelmi keresztény egyház több vezetője, élén Erdő Péter prímás, esztergom-budapesti érsekkel. A prímás, érsek hangsúlyozta: a találkozó mottójául választott kérdést Jézus nem a tanítványoknak, hanem az érdeklődőknek tette fel. Mi is forduljunk a világ felé, és hívjuk Krisztus követésére azokat is, akik ma még messze állnak Krisztustól. S mindezt látható egységben kell megtennünk, hogy vonzóak legyünk a világ számára is.

A rendezvény záróakkordjaként a Cédrus, az égÍgérő gospel együttes és a Testvérek adtak forró hangulatú koncertet.

A találkozón minden tekintetben megvalósult a szervezők eredeti célja: csaknem tizenötezer, Krisztusban hívő fiatal érezhette úgy, hogy nincs egyedül. A derű, a jókedv, az önfeledt boldogság, illetve a csendes, halk szavú meditáció, egymás felé fordulás egyaránt jellemezte a találkozót. Az erősebb jogát az érvényesülésre már-már törvényerőre emelő világunkban a Budapest Arénát megtöltő fiatalok a szeretet szellemében tettek hitet Krisztus mellett. Ezen a vasárnapon minden a lélekhez szólt az újjávarázsolt stadionban, még az időnként a heavy metálra, vagy a rapre emlékeztető zene is.

Sokezer fiatal érezhette úgy, hogy hiába a keresztény hittel szembeni közömbösség – sőt, időnkénti ellenségeskedés, gúnyolódás –, Krisztus újkori követeiként ők itt vannak, az ellentmondás és a remény jeleként. S bár a nagy többség mellett ők csak elenyésző kisebbséget alkotnak, mégis, élő bizonyítékai annak, hogy a Krisztus által elvetett mag mindig újra és újra kikel a földből, a szebb jövő reményét hordozó, bőséges termést hozva.

MK