Budapest: Tegnap délelőtt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán került sor Schéda Mária: Boldog vagy, Sára? (Salkaházi Sára útja a vértanúságig) című könyvének a bemutatójára. A kötetet Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek méltatta. Magyarország prímása hangsúlyozta, hogy az üldözötteket menekítő Salkaházi Sára „élete a hiteles keresztény tanúságtétel példája.”
Salkaházi Sára (1899-1944) Kassán született, vallásos családban. Kezdetben írói, újságírói álmokat dédelgetett, több könyve, cikke jelent meg. Egy ideig gyűrűs menyasszony is volt, ám egyre erősebben érezte Isten hívását. Édesapja öngyilkossága után rádöbbent a társadalmi kérdések, a szolidaritás rendkívüli fontosságára. Óriási hatással volt rá Slachta Margit, a Szociális Testvérek Társaságának vezetője. Salkaházi Sára is tagja lett a társulatnak, ettől kezdve életét teljes egészében Istennek szentelte. Mindvégig jellemző volt rá a szociális elkötelezettség, a nehézségek, szenvedések tudatos vállalása.
1943 őszén pedig felajánló imádságot tesz: „Ó, fölséges Szentháromság… én ma a Társaság és a Testvérek iránti hálából és szeretetből felajánlom magam, mint a Társaság áldozatát! Azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és Testvérek üldöztetése következne be és legbölcsebb végzésed szerint gondviselésed tervében nem lenne benne halálom: fogadd el az én halálomat minden fájdalmával együtt váltságul a testvérek – különösen az öregek, betegek és gyengék életéért és bűnös, nyomorult életem fejében kíméld meg az ő életüket és kíméld meg őket a megkínoztatástól, a fenyegetésektől, főként pedig a hűtlenségtől…”
A magyarországi vészkorszak idején a szociális testvérek lehetőségeikhez képest mindent megtettek az üldözött zsidók védelmében, így Bokréta utcai házuk menedékül szolgált számukra. A ház egyik alkalmazottja azonban feljelentést tett a nyilas hatóságoknál. Salkaházi Sárát 1944. december 27-én hatodmagával hurcolták el a hatóságok, és még aznap este agyonlőtték őket a Duna-parton. Salkaházi Sára boldoggáavatása jelenleg folyamatban van.
(Schéda Mária könyvének ismertetésére a későbbiekben visszatérünk – a szerk.)
Magyar Kurír