Tóth Tamás szívéhez – mint azt a Vatikáni Rádiónak adott interjújában elmondta – igen közel áll a téma, hiszen ebből írta doktori disszertációját a Pápai Gergely Egyetemen. A két érsek 1733-1745 között, illetve 1776-1784 között tevékenykedett. Működésük vezérfonal volt ahhoz, hogy a szerző bemutassa az országrész Buda visszavétele utáni állapotát. A török idők előtt a Kalocsa-bácsi egyházmegyének háromszáz plébániája volt, 1733-ban viszont csak 17, és ezeknek a jó része is 1686 utáni újraalapítás. Az érsekkel együtt tíz papja volt az egyházmegyének, a felnőtt katolikus lakosság száma pedig alatta volt a 15 ezernek.
Mivel ekkoriban hazánk ezen része missziós területnek számított, a Propaganda Fide kongregáció alá tartozott. A missziós püspököknek, akik ferencesek voltak, Boszniában volt a székhelye, de akár az Alföldre is feljöttek, hogy kiszolgáltassák a bérmálás szentségét. A törökök csak a ferenceseket tűrték meg hivatalosan, ezért a terület lelkipásztori ellátása elsősorban a bosnyák ferencesekre maradt, de a magyar ferencesek is kivették a részüket a munkából – vázolta Tóth Tamás a Vatikáni Rádiónak adott interjújában.
Hozzátette: fontos, hogy megértsük hazánk 18. századi történetét, hiszen ebben gyökerezik újkori történelmünk is. A könyv elsőként olaszul jelent meg, de dolgoznak a magyar kiadáson is. (A képen Patachich Gábor látható.)
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír