Kötet a szegedi püspöki palotáról

Az épületben működik a püspöki hivatalon kívül a szeminárium, a hittudományi főiskola és az egyházmegyei kincstár is.

Két muzeológus, Vadászi Erzsébet, az Iparművészeti Múzeum munkatársa és Zombori István, a Móra Ferenc Múzeum osztályvezetője vállalta, hogy feltárja a püspöki palota történetét. A leíró szöveget a szegedi múzeum fotósának, Dömötör Mihálynak a fényképei illusztrálják.

Az előszóban Gyulay Endre megyéspüspök kiemelte: a Dóm téren álló püspöki palota nem pusztán az egyház „kincse”, hanem Szeged, sőt az ország egyik jeles épülete – noha még nem érte el a műemlékkort, a 100 évet. A püspökség és a város ebben az esztendőben emlékezik az épület 75. „születésnapjára”.


Glattfelder Gyula csanádi püspököt 1923 márciusában utasították ki a román hatóságok Temesvárról, a korábbi egyházmegyei székhelyről. Ekkor jött Szegedre a megyés püspök. Az új helyen új központot kellett építeni. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter és Glattfelder egy modern, XX. századi városközpontot álmodott és alkotott meg a szegedi Dóm téren a velencei Szent Márk tér mintájára.

A püspöki palota, a Dóm és az egyetemi kutatóintézet által határolt területen a két világháború közötti Magyarország legnagyobb egyházi-kulturális beruházásaképpen Közép-Európa egyik legszebb tere jött létre. „Ez az épülettömb a konkrét egyházi és világi kulturális oktatási központ jellegen túl egy hathatós válasz volt a Trianon által földarabolt egykori ország lakosságán eluralkodó szomorúságra és elkeseredésre” – fogalmaz a kötet szerzője, Zombori István történész.

A könyvben több mint 80 fénykép és illusztráció segítségével nyerhetünk bepillantást a püspöki palota legkülönbözőbb kis zugaiba is. Feltárul előttünk az épület rejtett világa. Képünk lehet például arról, hol dolgozik Gyulay Endre püspök, hol fogadja vendégeit, köztük az ország vezető közszereplőit.

Móra Ferenc Múzeum/MK