Közzétették XVI. Benedek üzenetét a hivatások 48. világnapjára

Megszentelt élet – 2011. február 11., péntek | 10:09

A május 15-én, húsvét negyedik vasárnapján esedékes világnapra írt üzenetében a pápa emlékeztet rá, hogy XII. Piusz hetven évvel ezelőtt állította fel a Papi Hivatások Pápai Művét. Ennek nyomán a püspökök több egyházmegyében hoztak létre hasonló szervezeteket, amelyekben papok és világiak egyaránt tevékenykednek. Válasz ez a jó pásztor meghívására, aki arra kérte az Urat, hogy küldjön munkásokat az aratáshoz (Mt 9,36–38).

A hivatásébresztés és hivatásgondozás témájában érdemes elidőzni annál a szép evangéliumi szakasznál, amelyben Jézus meghívja tanítványait, hogy kövessék őt; szeretettel és figyelemmel neveli, oktatja őket. Különösen figyelemre méltó, hogyan hívta meg Jézus a legközvetlenebb munkatársait, hogy hirdessék Isten országát: előtte egyedül imádkozott egész éjszaka, meghallgatta az Atya akaratát. A tanítványok hivatása éppen abból a bensőséges beszélgetésből fakad, amelyet Jézus folytatott az Atyával. A papi szolgálatra és az Istennek szentelt életre való meghívás elsősorban az élő Istennel való szüntelen kapcsolat gyümölcse, valamint annak a kitartó imának az eredménye, amely az aratás urához száll fel az égbe a plébániai közösségekben, a keresztény családokban, a hivatásébresztő cenákulumokban.

Jézus nyilvános működése kezdetén magához szólított néhány halászt. Számos jellel nyilvánította ki számukra messiási küldetését. Jelekkel, melyek megmutatták az emberek iránti szeretetét és az Atya irgalmasságát.

Jézus javaslata elkötelezettséget kíván. Arra szólítja fel a meghívottakat, hogy lépjenek vele baráti kapcsolatba, hallgassák szavát, és éljenek vele. Megtanítja számukra, hogy hogyan adják át teljesen önmagukat Istennek és Isten országa terjesztésének az evangélium törvénye szerint. Arra szólítja fel őket, hogy lépjenek ki bezártságukból, az önmegvalósítás köreiből, hogy elmerüljenek Isten akaratában.

Krisztus követése ma is elkötelezettséget kíván. Meg kell tanulnunk, hogy tekintetünket Jézusra emeljük, hallgassuk szavát és találkozzunk vele a szentségekben. Azt jelenti, hogy az ő akaratához kell hasonulnunk. Sajátos képzésre van szükségük azoknak, akik a papi vagy Istennek szentelt életre készülnek az illetékes egyházi hatóságok vezetésével. Az Úr az élet minden szakaszában arra szólít, hogy osztozzunk küldetésében és szolgáljuk az egyházat a papság és a szerzetesi élet révén. Napjainkban, amikor az Úr hangját látszólag elfojtják más hangok és nehéznek tűnik teljes önátadással követni őt, minden keresztény közösségnek és minden hívőnek tudatára kell ébrednie, hogy feladata a hivatásébresztés. Bátorítani és támogatni kell azokat, akik jelét adják a papi vagy a szerzetesi hivatás vonzásának.

A pápa idéz abból a levélből, amelyet 2010. október 18-án a szeminaristákhoz intézett: „Jól választottatok. Az embereknek mindig szükségük lesz Istenre, a technika uralma alatt élő és globalizált világban is. Szükségük lesz Istenre, aki Jézus Krisztusban mutatta meg önmagát, és aki egybegyűjt minket az egyetemes egyházban.”

Szükség van rá, hogy minden helyi egyház egyre nagyobb figyelmet fordítson a hivatásébresztésre. Javasolni a hivatásokat a helyi egyházban azt jelenti, hogy figyelmes hivatáspasztoráció révén bátran rámutatunk Krisztus követésének elkötelezett útjára, amely gazdagság tartalommal van tele, és egész életünket magába foglalja.

A Szentatya üzenetében ezután közvetlenül a püspökökhöz fordul, idéz a Christus Dominus kezdetű zsinati dekrétumból: „támogassák a papi és szerzetesi hivatásokat, különös gondot fordítva a missziós hivatásokra”.

A II. Vatikáni Zsinat kifejezetten emlékeztetett rá a papi képzésről szóló, Optatam totius kezdetű határozatában: „A hivatások ébresztése az egész keresztény közösségre tartozik, melynek elsősorban egészen komoly keresztény élettel kell e kötelességének megfelelnie” (2). A pápa baráti üdvözletét és bátorítását küldi mindazoknak, akik hozzájárulnak a hivatásébresztéshez: a papoknak, a családoknak, a katekétáknak, a lelkipásztori kisegítőknek.

A hivatásébresztés és hivatásgondozás akkor válik teljes értelművé és hatékonnyá, ha az egyház egységében valósul meg és a szeretetközösséget szolgálja. Ezért az egyházi közösségi élet minden pillanata értékes alkalom arra, hogy Isten népében, főleg a gyermekekben és a fiatalokban, felébressze az egyházhoz való tartozás érzését, és segítse a papi és szerzetesi életre szóló meghívás meghallgatását, elősegítse a szabad és tudatos választást.

A pápa Mária segítségéért fohászkodik, hogy példája, amellyel befogadta az üdvösség isteni tervét, minden közösségnek ösztönzést adjon arra, hogy igent mondjanak az Úr meghívására. Apostoli áldásával zárja a hivatások világnapjára szóló üzenetét.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

(tzs)