
A főiskola nagyterme megtelt a Kolping-családokkal, akik prézeseikkel érkeztek Alsópáhokról, Õsiből, Berhidáról, Várpalotáról, Pétfürdőről, Ajkáról, Lentiből, Pápáról, Badacsonytomajból, Veszprémből.
A megjelenteket a körzeti szövetség elnöke, Nagy Árpádné köszöntötte; majd Földi István plébános, a badacsonytomaji Kolping-család prézese tartott előadást a papság éve alkalmából a papi szolgálatról. Ki a pap, mióta beszélünk papságról, mi a különbség az ószövetségi papság és a Jézus által elénk élt jópásztori-papi szolgálat között, s mit jelent az általános papság? – ezekre a kérdésekre keresett választ előadásában. A papi-pásztori küldetést Jézus földi élete végén az apostoli közösségre bízta: „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”. A keresztség által viszont minden ember a krisztuskövetők általános papságának tagja lesz, s ezzel meghívást kap a szeretet-küldetésbe – mondta Földi István.
A szolgálati papság lényegéről szólva II. János Pál pápát idézte: Isten adja a küldetést, Õ az, aki meghív, s ő adja az erőt is hozzá. A szolgálat feltétele, hogy a pap oda tudja ajándékozni magát teljes, folytonos és hű odaadással Istennek és annak a közösségnek, amely rábízatott, hogy akik ott élnek, megnyíljanak a tanítás számára, s az Úr igéje legyen a fény az útjukon. Ezért a pap soha nem önmagát adja, nem saját elképzeléseit vagy filozófiáját hirdeti, hanem magát az élő Krisztust. Előadása során a prézes papi szolgálatának személyes lelki élményeit megosztotta is a közösséggel.
Az előadás után a Kolping-családok kulturális bemutatói következtek: lírai, imádságos, énekes-zenés, irodalmi színpados, táncos összeállításokkal idézték meg a papság éve alkalmából Jézus Krisztus jópásztori földi életútját, Vianney Szent János, a papok védőszentje és Boldog Adolph Kolping életének példáját.
Toldi Éva/Magyar Kurír