Konferencia a demográfiai válság kezeléséről

Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke megnyitó beszédében hangsúlyozta: első számú nemzeti sorskérdés a népesség alakulása. Magyarországon jelenleg csökken a népesség, ami mellett nem szabad szó nélkül elmenni. Az ember gyermekszerető, a családot megerősítő, a házasságot és a családot, valamint ezek intézményét tisztelő társadalomra vágyik.

A képviselő két fő okot emelt ki, amely a népesség csökkenéséhez vezet: az egyik a házasság és a család intézményének válsága, a másik a gyermeknevelés biztonságának hiánya. Hangúlyozta: ezek a problémák nem csupán hazánkra jellemzők, hanem egész Európára.

A lehetséges megoldások között említette a gyermekszerető társadalom kialakítását, azaz a közgondolkodás átformálásá, értékhordozó közösségek megteremtését; a felelős média, a családbarát környezet kialakítását, valamint a gyermeknevelés biztonságának megteremtését.

Spéder Zsolt, a KSH Népességudományi Kutatóintézetének igazgatója ismertette a népesség alakulásának folyamatát a rendszerváltozástól napjainkig, valamint az ebből fakadó problémák okait és lehetséges megoldásait.

Magyarországra ma az alábbiak jellemzők:
– A '90-es évek elején mintegy 125 000 gyermek született (élveszületést számolva), ez a szám mára 90 000-re csökkent.
–  A házasságon kívül született gyermekek aránya 12%-ról mintegy 30%-ra emelkedett.
– Emelkedett a szülőkorban levő nők száma, csökkent viszont a gyermekvállalási hajlandóság, illetve kitolódott az első gyermeket vállaló nők életkora.
– Csökkent a házasságkötések száma.

Európai viszonylatban a gyermekvállalás szempontjából hazánk a középmezőnyben helyezkedik el.

A népesség, illetve a teljes termékenységi arányszám (a nők és gyermekek arányszáma) csökkenésének lehetséges okairól is beszélt Spéder Zsolt. Első helyen említette az oktatási expanziót, azaz a felsőoktatásban résztvevők számának jelentős emelkedését, és ezzel a gyermekvállalás idejének halasztását. Beszélt a párkapcsolatok alakulásáról, amely a házasságok csökkenését és az élettársi kapcsolatban élők számának jelentős növekedését mutatja. Kitért arra is, hogy az élettársi kapcsolatban élő nők alacsonyabb számban vállalnak gyermeket, mint a házasságban élők. Ez a párkapcsolatok instabilitására vezethető vissza. Ezt az instabilitást támasztja alá az a tény is, hogy míg a házasságkötések száma drasztikusan csökkent, a válások száma továbbra is növekvő tendenciát mutat.

Az okok között említette a gazdasági rendszer átalakulásából eredő hatásokat is, amelyek miközben a gyermeket vállalókat különösen is sújtják, kedveznek a gyermekteleneknek, nem kis mértékben csökkentve ezzel a gyermekvállalási hajlandóságot. Az instabil, folyton változó családpolitika szintén differenciáltan érinti a különböző társadalmi csoportokat. Az okok között találjuk az értékváltozásokat is, amelyek ma az individualizálódás, a jelen-, a szabadidő- és a karrierorientáltság felé tendálnak.

Spéder Zsolt kiemelte: mindezek ellenére társadalmunkban nem csökkentek a gyermekvállalási szándékok. A megoldások között így elsősorban a középréteg támogatását – az elszegényedés megelőzését –, a munkavállalás és gyermeknevelés céljainak összehangolását, a családtámogatások értékállandóságának megtartását hangsúlyozta. Szükségesnek tartaná ezen kívül az ún. tempo policyt, azaz a szülőkorban lévők minél korábbi gyermekvállalásának támogatását.

Kamarás Ferenc demográfus, a KSH főtanácsadója Demográfiai kihívások – Lehetséges válaszok címmel megtartott előadásában a népesedési gondok összetevőiről, változásaikról beszélt. A népesedési gondok között említette a népességcsökkenést, a korösszetétel változásait (öregedés), az elégtelen reprodukciót, a hanyatló házasságkötési kedvet, az instabil párkapcsolatokat, a javuló irányú, de magas mortalitást, valamint a nemzetközi vándorlások hatásait.

Statisztikai adatokkal bemutatta Magyarország népességének 1880 óta bekövetkezett változásait, ezen változások jelenlegi hatásait, valamint a várható folyamatot 2050-ig. Külön kitért a mai társadalom korösszetételére, valamint az egyes korcsoportok párkapcsolati és gyermekvállalási mutatóinak összehasonlítására.

Ezt követően Szikora József, a MAKÚSZ elnökének vezetésével kerekasztal-beszélgetésre került sor. A beszélgetés során Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök az egyház álláspontját hangúlyozva elmondta: az egyház világosan beszél – a keresztény életet a családban képzeli el, az élet abból fakad, abban növekszik és abban adódik tovább. Abban a társadalomban, ahol erősek a családok, az emberek a problémák ellenére is kiegyensúlyozottak, békések. Ahol viszont nem támogatják a családot, a család biztonságát, hanem más értékeket helyeznek előtérbe, ott boldogtalan, depressziós emberek élnek.

A katolikus egyház tanítása szerint a férfi és nő szerelme a házasságban szentség. Az egyháznak, a keresztény embernek az igaz értékeket kell képviselnie, megélnie és megélését bemutatnia. Ebben segít az embernek az imádság is, amelyben nem csupán önmagunkkal, hanem Istennel is szembesülünk, s így Istennel többre is leszünk képesek – mondta a püspök.

Hoffmann Rózsa egyetemi docens, országgyűlési képviselő az oktatáspolitika, az oktatási intézmények és a pedagógusok képzésének helyzetéről beszélt. Kiemelte: a jelenlegi oktatáspolitika következménye, hogy az iskola sok helyen már nem értékőrző közösség. Az iskola feladata lenne, hogy fejlessze, nevelje a gyermekeket, ezzel hozzásegítve a társadalmat hiányosságainak pótlásához, elősegítve ezzel a pozitív változást. Az oktatáspolitika ezt ma nem teszi lehetővé.

Kormosné Debreczeni Zsuzsa, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének szociális ügyvivője a családok életét nehezítő aktuális kérdésekről szólt. Kiemelte: a mai társadalmi szemlélet a gyermekvállalást konzervatív, idejétmúlt dolognak tekinti. Ezzel szorosan összefüggésbe hozhatók például a gyermeknevelést követő elhelyezkedési nehézségek.

Gál Róbert közgazdász gazdasági szempontokból vizsgálta a családok helyzetét. A családtámogatási program, az oktatási program mind pénzbe kerül az államnak, ha azonban ezen beruházásokat nem végzi el, annak minden téren drasztikus következményei lehetnek. 

Rávilágított arra, hogy gazdasági pénzügyi mutatók figyelmen kívül hagyják a háztartásokat. Ez azt jelenti, hogy például a háztartásban a gyermekneveléssel járó költségeket nem érzékelik ezek a mutatók, így nem is számolnak velük. Ezzel viszont csökkentik a gyermekvállalási hajlandóságot, hiszen nem nyújtanak támogatást a családok tehervállalásához.

A beszélgetést követően lehetőség nyílt a konferencia résztvevőinek rövid hozzászólásokra, majd Soltész Miklós, a KDNP országgyűlési képviselője, az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának alelnöke zárta be a konferenciát.

Török Viktória/Magyar Kurír