Konzisztórium – a pápa tanácsadó testülete

Konzisztóriumnak nevezik azt a találkozót, amelyen a Római Szentegyház bíborosai vesznek részt a pápa elnökletével. Eredetileg a császári funkcionáriusok tanácskozását nevezték consistoriumnak, vagyis együttes ülésnek. Ennek mintájára alakult ki a gyakorlat, hogy a püspök az egyházmegyéje papjait és diakónusait rendszeresen összehívta a fontosabb ügyek megvitatására. Róma püspöke esetében ez nem csupán a helyi egyház ügyeire vonatkozott, hanem primátusa okán az egyetemes Egyház kormányzására is.

A középkorban a konzisztórium a pápa „államtanácsaként” működött, amelyen az immár kardinálisnak nevezett, vagyis sarkalatos fontosságú funkciókat betöltő klerikusok vettek részt, és egyrészt tanácsukkal segítették Péter utódát, másrészt közreműködtek a döntések végrehajtásában.

Később az egyre bővülő feladatkör ellátásában azonban a konzisztórium már nem bizonyult elég hatékonynak, ezért alakultak meg a XVI. században a bíborosok kisebb csoportjaiból álló kongregációk. A konzisztóriumokat ritkábban, csak a nagyobb jelentőségű ügyek megtárgyalására hívták össze, például az új bíborosok „kreálására”, vagy a szenttéavatási ügyek megvitatására és eldöntésére. A múltban a titkos konzisztórium számított „rendesnek”, a nyilvános pedig rendkívülinek.

A mai szabályozás értelmében a rendes konzisztóriumot az összes bíboros – de legalább a Rómában tartózkodók – részvételével tartják, a gyakrabban előforduló ügyek megvitatása céljából, illetve „egyes igen ünnepélyes cselekmények végrehajtására”. Csak ez utóbbi, ünnepélyes konzisztóriumok lehetnek nyilvánosak, vagyis azon részt vehetnek más prelátusok és meghívottak mellett a pápánál akkreditált nagykövetek is (CIC 353. k. 2-4.§). A rendkívüli konzisztóriumra zárt ülés formájában kerül sor, az összes bíboros meghívásával, „az egyház különleges szükségletei vagy igen súlyos ügyek megtárgyalása” végett (CIC 353. k. 3.§). A konzisztóriumon minden bíboros részt vehet, tehát azok a 80 év felettiek is, akik a konklávéról VI. Pál óta ki vannak zárva.

II. János Pál pápa 1979 és 2001 között hat alkalommal hívott össze rendkívüli konzisztóriumot, hogy a Római Kúria reformjáról, az új Egyházi Törvénykönyvről, a Szentszék pénzügyi helyzetéről, a jubileumi szentév előkészítéséről, vagy a harmadik évezred feladatairól tanácskozzanak. Bíborosavató rendes, nyilvános konzisztóriumra kilenc esetben került sor, és ő a szenttéavatási határozatok kihirdetésére is a nyilvános formát használta.

XVI. Benedek ez utóbbiak tekintetében visszatért egy korábbi hagyományhoz, és magánkihallgatáson hagyja jóvá a határozatok kihirdetését. A mostani bíboroskreálás pápasága második rendes nyilvános konzisztóriuma (az első 2006 márciusában volt). Az előző napi bíborosi találkozók gyakorlatának bevezetése a Szentatya újítása. Tulajdonképpen rendkívüli konzisztóriumokról van szó, ám XVI. Benedek lehetővé kívánta tenni, hogy azon már a jogilag csupán a következő napon kinevezett új bíborosok is részt vehessenek.

Az ülésekre elvileg az Apostoli Palota második emeleti Konzisztóriumi termében (Sala del Concistoro) kerül sor. A résztvevők létszámából kifolyólag azonban a nyilvános konzisztórium sok esetben egy nagyobb teremben, vagy akár a Szent Péter téren zajlik, mint az utóbbi idők bíborosi kinevezései alkalmával.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír