A kórház az evangelizáció tere: Egri László kézsebész a vatikáni konferenciáról

A háromnapos konferencia végén szombaton délben XVI. Benedek a vatikáni VI. Pál teremben fogadta a résztvevőket, akiket beszéddel köszöntött. A pápai audienciát követően Egri László megosztotta a Vatikáni Rádió magyar nyelvű adásának szerkesztőségével személyes tapasztalatait a tanácskozásról.

Egri László bevezetésként elmondta, hogy II. János Pál 1985-ben alapította meg az Egészségügyi Dolgozók Pápai Tanácsát, amely idén tartotta 27. Kongresszusát, amelyre az öt kontinensről hatszáz résztvevő érkezett.

A hit éve az új evangelizációról folytatott szinódushoz kapcsolódott az idei téma: a kórház mint az evangelizáció tere, humanizmus és misszió. Három nagy téma köré csoportosultak az előadások:  a kórház története és küldetése a mai világban; az etika és a humanizáció a kórházban; a spiritualitás és a szeretet diakóniája.

Az első témában bemutatták az orvostudomány hatalmas fejlődését. Ugyanakkor azt is elmondták, hogy a középkorban sokkal inkább a szeretet gyakorlásán volt a hangsúly, maga a kórház is zarándokház volt, találkozóhely, a vendégszeretet helye, ahol a gyógyítás része volt a zarándokok spirituális támogatása is. Szép francia kifejezéssel Hôtel-Dieu, az Isten szállója. A hangsúly ma eltolódott a betegség, a tünetek kezelése, a testi gyógyulás felé, a beteg sokszor csak egy-egy kódszám a statisztikákban, pedig a kórházban maga az ember szenved, minden igényével, spirituális igényeivel együtt. Bemutatták azt is, hogy egy katonai kórház hogyan szolgálhatja a béke ügyét, szó esett az orvosi kutatások bioetikájáról és az orvostanhallgatók spirituális nevelésének fontosságáról. Az egyetemi lelkészségen belül Magyarországon is elindult egy medikus csoport, éppen azért, hogy az orvosok a spirituális törődés eszközei is tudjanak lenni a szakmai képzettségen túl.

A második téma kapcsán hangsúlyos volt, hogy a kórházaknak vissza kell nyerniük a humánus, vendégszerető, szeretetszolgálatot adó környezetet. A leggyakrabban visszatérő kifejezés az emberi méltóság volt, amelynek alapja, hogy az ember Isten képmása, egyedi teremtmény, nyitott a végtelenre: emellett az orvos és az egészségügyi dolgozó csak alázattal állhat meg. Fontos, hogy minden kórháznak legyen etikai bizottsága, amely ezeknek az értékeknek a befogadására neveli a dolgozókat. Egri László számára külön érdekes volt, amikor ismertették egy szakmai lap körkérdését arról, mi a leginkább jellemző a kórházra. A leggyakoribb válasz az volt, hogy a kórház veszélyes hely. Veszélyes a beteg és az ott dolgozók számára. Épp az etikai bizottság feladat lenne, hogy a kórház ne veszélyes hely legyen, hanem egymást szerető emberek találkozóhelye. Szép gondolat volt, hogy az orvos-beteg kapcsolat ma inkább szerződés, jóllehet, inkább szövetségnek kellene lennie. Nem egy tartozik-követel kapcsolat, hanem olyan szövetség, amelyben a beteg rábízza magát az orvosra, aki egész emberségét beleadva próbálja gyógyítani őt. Minden földrész egy-egy püspöke rövid beszámolót tartott arról, mi a kórház helyzete a változó világban. A beszámolókból kitűnt, hogy az Egyház mindenütt küzd a szegénység és az anyagiak hiánya, vagy épp a jólét és az ebből fakadó elszemélytelenedés miatt.

A harmadik nagy téma – a spiritualitás és a szeretet diakóniája – a lelkigondozásról, a kórházi lelkészségek szolgálatáról szólt. A magyar résztvevő elmondta: jó volt látni, hogy amit itthon próbálunk tenni, az a mai világ élvonalához kapcsolódik szemléletében, tanításában, még ha az anyagi erőforrások csekélyebbek is. Hangsúlyozták a jelenlét, a meghallgatás fontosságát. Szép volt az az előadás, amely arról szól, hogy egy háziorvos hogyan lehet hosszú távon a betegei barátja, spirituális kísérője, milyen nagy lehetőség ez az evangelizációra.

Súlyos betegek igényei egy szekularizált társadalomban címmel is elhangzott egy előadás: megdöbbentő adat volt, hogy Németországban a súlyos betegek 52%-ának nincs semmiféle reményforrása, 12% számára a hit, 22% százaléknak a család, 12% számára valami más forrása van. Erről a hihetetlenül sok remény nélkül élő emberről a további kutatások során aztán kiderült, hogy nekik is van spirituális vágyuk, ők is vágynak belső békére, megbékélésre és ebből a vágyból kiindulva őket is meg lehet szólítani.

Sok olyan gondolat elhangzott, amelyet itthon tovább kell gondolni és meg kell keresni a módját, hogyan lehet hazai viszonyokra átültetni – zárta beszámolóját Egri László kézsebész.

Magyar Kurír

(tzs)