Kövess engem!

Könyvében Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató arra mutat rá, hogy az önmagában nem bízó és helyes önértékeléssel nem bíró ember képtelen lesz életre szóló döntéseket hozni. Az önbizalom erősítését sokféle módszer segítheti, az egyik, hogy a gyerekekre úgy kell rábízni kis dolgokat, feladatokat, hogy tudatosuljon bennük: minden tettükért viselniük kell a következményeket. Enélkül a lelkiismeret sem alakul ki. Nagyon fontos a vágyteljesítés késleltetése is, az, hogy tudok várni, egy jó dologról lemondani egy még jobbért. Kiemelkedően lényeges a képzelőerő szerepe is, erre támaszkodik ugyanis az akarat. Azt tudom akarni, amit el tudok képzelni, az akarat pedig elengedhetetlen a döntésképességhez.

Joó Zsuzsanna karriertanácsadó tapasztalata szerint egy idő után sok felnőtt érzi úgy, hogy korrigálnia, esetleg teljesen új irányba kellene fordítania élete irányát. Ennek leggyakoribb oka, hogy nem a velünk született tehetségeinket bontakoztattuk ki gyermek- és felnőttkorban, hanem olyan tudásokat szereztünk, fejlesztettünk, amelyek nem a személyiségünk legbelsejéből fakadnak. Joó Zsuzsanna szilárd meggyőződése, hogy nem véletlen, milyen képességekkel születünk erre a világra. Mindenkinek van valami küldetése az életben, és van egy vagy két fő feladata. Ez azt jelenti, hogy sok mindent meg tud tanulni egy gyerek, rengeteg minden érdekelheti; sok területen lehetnek jók a képességei, és egy-két olyan dolog van, amiben kiváló.

A kötet összegyűjtött néhány olyan történetet, amelyek bizonyítják: idősebb korban is megtalálhatja, kamatoztathatja valaki az Istentől neki ajándékozott talentumait. Kiemelendő Anna Mary Robertson életútja, aki 1860-ban egy amerikai farmon született, egy tízgyermekes földműves család gyermekeként. A körülmények kényszerítő ereje folytán csak 75 éves korában, többszörös nagymamaként kezdett el festeni, és azonnal elismert művész lett. 1961-ben, 101 éves korában halt meg, közel 1600 festményt készített. Szakértők úgy beszélnek, írnak róla, mint született őstehetségről, akit – ha fiatalon elkezdhetett volna festeni – a modern képzőművészet legjelentősebb alkotói között emlegethetnénk. Soha nincs tehát késő a változtatáshoz, talentumaink kibontakoztatásához.

A Lelkipásztori vallomások című fejezetben Márfi Gyula veszprémi érsek nem mondja azt, hogy ha száz élete lenne, mind a százban pap lenne, de mivel csak egy élete van, soha nem bánta meg, hogy azt rátette a papi szolgálatra. Ezt annak is köszönheti, hogy a legkisebb eredménynek is tud örülni és mindenért tud hálát adni. „Így megtanultam azt is, hogy az elkerülhetetlen kudarcélmények és lelki sötét éjszakák csak arra jók, hogy a fény-élmények új és új tartományaiba vezessék az embert.”

Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi püspök felidézi, hogy második osztályos kisgyermekként az úrnapi mise végén diáktársaival az Oltáriszentséggel körmenetben imádkozva, énekelve mentek, és benne belül, csendben valaki megszólalt: „Mi lenne, ha te vinnéd?” Ez a mondat az Úr hívása volt, ereje egész papi, főpásztori szolgálata során elkísérte, segítette a legnagyobb megpróbáltatások idején is. A nyugalmazott püspök tisztában van azzal, hogy legjobb szándéka ellenére sem tett mindig mindent jól, „de hibáimat, mulasztásaimat, bűneimet Krisztus elé tártam, bocsánatát kértem, és Ő szeretetemet kérte, mint Péter apostoltól, botlásai után.”

Thorday Attila plébános vallja: a legnagyobb döntés az élet minden területén abban áll, hogy „Istennel vagy nélküle rendezem be életemet – ez a döntés nemhogy évtizedeket határoz meg, hanem az örök életemet!”

Örök igazság, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, ezt példázza Dióssy Iván életútja, aki ateistaként nevelkedett. Megnősült, feleségétől három gyermeke született. A kegyelem először akkor szólította meg, amikor 1976-ban Ady-estet rendezett a költő istenes verseiből, és a párttitkár szóvá tette, hogy miért pont ezeket a verseket válogatta ki. Dióssy maga is eltűnődött ezen. Később II. János Pál pápa szeretetet sugárzó személyisége az egész életét felforgatta, megváltoztatta. Megtért, diakónussá szentelték. 2010-ben váratlan tragédia történt, meghalt a felesége. Ezt követően hosszas imádkozás után döntött úgy, hogy – engedve az Úr akaratának – áldozópap lesz. 2012 júliusában, Jézus Szíve főünnepén szentelte őt pappá Márfi Gyula érsek.

A kötetet elolvasva egyértelmű, hogy az életben mindenkinek megvan a maga testre szabott feladata, s legfontosabb az, hogy környezetünkben vegyük észre a szenvedőket, igyekezzünk mások javára lenni. Gyönyörűen fejezi ezt ki Bódás János Valahol ki van jelölve a helyed… című versében:

„Azért van síró, hogy vigasztald,
Az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karjaid között…
Mi vagy?
Vigasznak, írnak szántak,
Menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég, siess, keresd,
Ki van jelölve a helyed.
Csak ott leszel az, aminek Isten szánt,
Másként céltalan lesz az életed…”

Kövess Engem!
szerk.: Verebné Sárközi Réka
Laudetur Kiadó, 2017.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír