Az Egyház a feltámadás és az örök élet hitével és az ebből fakadó reménnyel éli meg a halottak tiszteletének más kultúrákban is szokásos ősi cselekedetét, amelynek minden nép a maga módján tesz eleget.
Az Egyház kezdettől fogva imádkozik a megholtakért. A halottak napja mai formája a X. századra vezethető vissza: a cluny-i bencés szerzetesek már akkor ezen a napon emlékeztek meg az összes megholtról. „Add kegyelmedet elhunyt gyermekeidnek, hogy a földi élet halandóságát legyőzve örökre szemlélhessenek téged, aki alkottad és megváltottad őket” – kéri az Egyház az ünnepen bizalommal a Mindenhatót.
„Krisztus nem akart a haláltól menekülni, és minket sem tudott volna semmi mással jobban megmenteni, mint éppen halálával. Így tehát az ő halála mindenki élete lett” – Szent Ambrus püspök, testvére haláláról elmélkedve, e szavakkal foglalja össze a kereszténység legfőbb tanítását a halálról és a feltámadásról.
MKPK Sajtószolgálat/Magyar Kurír