Krisztus személyes küldöttei

A főpásztor két főegyházmegyés diakónust, Almásy Tamást és Molnár Miklóst, illetve két szalézi szerzetest, Flavio Depaulát és Claudius Miisquittát részesített a papság szentségében. Erdő Péter emellett hét papnövendéket szentelt diakónussá: Cseh Zoltánt, Fejes Csabát, Kampfmüller Sándort, Kelemen Lászlót, Kulcsár Sándort, Lőrincz Zoltán Pétert és Szili Andrást.

A szentmisén, amelyen a jubiláló paptestvérekért is hálát adtak, a bíboros hangsúlyozta, hogy a pap nem a közösség küldötte, megbízottja, hanem Jézus Krisztus titokzatos kiválasztása folytán az ő személyes küldötte és képviselője. A papság lényege a Jézushoz fűződő titokzatos szentségi kapcsolatban van – tette hozzá a prímás. Jézus sem a műveltségéről vagy a szervezői ügyességéről faggatta Szent Pétert, amikor különleges küldetését rá bízta, hanem arról hogy szereti-e őt. Ugyanígy a ma papságra hivatást érzőknél sem az a döntő szempont, hogy jól tudnak-e beszélni, fogalmazni, csoportokat szervezni és vezetni, szépen, ünnepélyesen mozogni és fellépni – bár nyilván ezek is fontosak –, hanem hogy van-e személyes Krisztus-kapcsolatuk.

A felszentelt püspökök, papok és diakónusok a krisztusi szeretetnek a kiválasztott eszközei – emelte ki Erdő Péter –, ezért személyes életüknek is a Jézus Krisztus iránti különleges szeretetet kell sugároznia. A bíboros hozzátette, hogy az Isten országáért vállalt nőtlenséggel a papok egészen különleges módon mutatják meg Krisztus iránti személyes szeretetüket. A cölibátus vállalásával és hűséges megtartásával a pap különleges lelki közösségbe kerül Krisztussal, ami kimeríthetetlen erőforrás a lelkipásztori tanúságtétel és szolgálat számára.

Az egyházi rendnek három fokozata van: a diakonátus, az áldozópapság és a püspökség. A papképzés ötödik évét elvégzett szeminaristák diakónussá szentelésük után temethetnek, eskethetnek, keresztelhetnek és igét hirdethetnek, a hatodévet is elvégzett, majd felszentelt papok pedig misézhetnek, gyóntathatnak és feladhatják a betegek kenetét is.

A papszentelési liturgia kezdetén a mindenszentek litániája közben a felszentelendők földre borulnak, ami a teljes önátadás jele. A püspök ezután a felszentelendők fejére helyezi a kezét, ezzel adja át a papi hatalmat, ezt követi a főpásztor szentelési imádsága, amelyet kitárt karral mond el. Ezután az egyházmegye összes jelenlevő papja is a felszentelendők fejére teszi kezét, ezzel mintegy befogadják őket a papi közösségbe.

A szentelési szertartás folytatásaként a püspök átadja az újonnan felszentelt papoknak az evangéliumos könyvet, valamint a szentmise ünneplésére előkészített kenyeret és bort. Ezenkívül megkeni mindkét kezüket krizmával, a papság megalapítását ünneplő nagycsütörtök délelőtti szentmisén megszentelt olaj a papi küldetést fejezi ki. Ezután az új papok miseruhát öltenek, és ettől kezdve a stólát mindkét vállukon viselik (a diakónusok ugyanis csak az egyik vállukra rakhatják). Az újonnan felszentelt papok ünnepélyesen engedelmességet fogadnak főpásztoruknak, majd a mise további részében a püspökkel együtt miséznek. Első újmisés áldásukat az új papok püspöküknek adják a szentmise végén.

Erdő Péter homíliáját Beszédek rovatunkban olvashatják.

Agonás Szonja/Magyar Kurír    

Fotó: Mudrák Attila