Különbéke címmel jelent meg a bencés kiadó új sorozatának első kötete

Hazai – 2008. április 14., hétfő | 8:49

Április 11-én mutatták be a pannonhalmi Bencés Kiadó gondozásában megjelent Különbéke – Embermentők és túlélők beszélgetései a holokausztról című könyvet a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár fogadótermében.

Az interjúkötetben a holokauszt túlélői és megmentőik által 2000-ben létrehozott Ariadné csoport tagjai vallanak. Ezzel indul útjára a háború idején töb mint háromezer üldözöttet bújtató pannonhalmi apátság Historia Pro Futuro könyvsorozata. A Különbéke c. kötet megjelenése kapcsán április 9-én Várszegi Asztrik főapát fogadta az Ariadné csoport tagjait.

A könyvtárban tartott nyilvános könyvbemutatón Sándor Tibor, a Budapest gyűjtemény vezetője köszöntötte a kötet alkotóit, szereplőit és az éreklődőket. Levéltárosként a vészkorszak hivatalos nyomtatványait kutatja, melyek a korszak embertelen rendeleteit hirdették ki. Szerinte abban a korban az irracionalitás vált természetessé, de örömteli, hogy voltak ezzel szemben emberséges emberek is.

Varga Mátyás OSB, a Bencés Kiadó vezetője elmondta, hogy a Historia Pro Futuro könyvsorozattal szeretnének a lelkiségi irodalom mellett teret adni a történetírásnak is, melynek fő törekvése a feledéssel vívott küzdelem. A meghallgatást, a toleranciát és a párbeszédet célzó Ariadné csoport tagjaival folyatott beszélgetések közreadásával nem sebeket akarnak feltépni, hanem „menteni azt, amit fenyeget a feledés." Ugyanolyan természetességgel teszi ezt a kiadó, mint „ahogy az embermentők mentették az üldözötteket." Ottlik Gézát idézve hozzátette: az embermentők számára a mentés „segített megőrizni a józan eszüket."

László Klára, a könyv egyik szerzője arról beszélt, hogy a könyv borítóján látható kopott bögre Auschwitzból származik. Ez a szimbolikus tárgy hagyományozódott a családban, kézzelfoghatóvá téve a múltat. Szerzőtársa, Kocsor Judit azt emelte ki, hogy a sokáig kibeszélhetetlen élmények szorosan összekötnek embereket, s ez az alapja a párbeszédnek. Az Ariadné név is szimbolikus: egyrészt a mondai fonal segítette Theseust kijutni nehéz helyzetéből, másfelől ugyanez a fonal érzékelteti azt az utat, amit az időben visszafelé tesznek meg a történetek elmesélői 1944-45-be. A kötet ajánlását Randolph L. Braham, a magyarországi holokauszt ismert kutatója írta.

Magyar Kurír