Legyünk áldás egymás számára! – Hálaadó szentmisét tartottak Debrecenben

Az alábbiakban a főpásztor homíliáját olvashatjuk.

„Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született…” (Gal 4,4). Az idők teljessége, Jézus születése, karácsony szent ünnepe. A karácsonyi ünnepkör nyolcadának előestéjén, a polgári év utolsó napján átgondoljuk az életünket, cselekedeteinket, életünk irányát. Ilyenkor, az idők határán az ember szeret megállni, kicsit elgondolkodni, és keresi a kapcsolatot a természetfölöttivel, az isteni világgal.

Mi, keresztények Krisztussal akarunk kapcsolatba kerülni, ezt a kapcsolatot szeretnénk rendezni, amikor értékeljük az eltelt időszakot, és bizakodva tekintünk az új időre, új évre, amely sok lehetőséget rejt magában. Isten világával kell kapcsolatban lennünk, mert akkor leszünk igazán boldogok. Jézus azért jött el – amikor elérkezett az idők teljessége –, hogy ezt a lehetőséget biztosítsa, megadja számunkra.

A Szentírásból olvassuk, hogy „sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz a prófétákban; ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk” (Zsid 1,1–2). Jézus Krisztus Isten üzenetét hozta el, megmutatta az Ő szeretetét, aki velünk akar lenni: „Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten” (Mt 1,23).

Ha visszatekintünk az elmúlt évre, sok nehézség, korlátozás jut eszünkbe, megtapasztaltuk, hogy milyen nehéz az életünk. Belegondoltunk-e már abba, hogy sokan vannak, akik rosszabb körülmények között élnek, mint mi? Országunk a világ leggazdagabb népeinek 20 százalékához tartozik. Vannak népek, akiknek gyermekei éhen halnak. Sokan hallottunk már Fodor Rékáról, az Afréka Alapítvány alapítójáról, aki afrikai orvosmissziója során – vállalva az ottani nehéz körülményeket – sok ember életét menti meg nap mint nap. Nagyszerű dolog, hogy vannak, akik észreveszik a szenvedő embert, és segítségükre sietnek. Azt is látjuk, hogy keresztények millióit üldözik a hitükért nap mint nap a világban.

Ezekre a szenvedésekre tekintve a maszkviselés, a távolságtartás terhe már nem is olyan súlyos kereszt, mint ahogyan sokan gondoljuk. Ezek a nehézségek a javunkra válhatnak, ha tudnánk, hogy Isten ezzel is üzen nekünk. Ő meghívott bennünket, hogy vele legyünk közösségben. Jézus, aki elhozta Isten, a szeretet üzenetét, engedelmes volt egészen a kereszthalálig, példát mutatva abban is, hogy a szenvedés elfogadása nélkül nem lehetünk igazi Krisztus-követők.

A gondolkodásunkat, a cselekvésünket, a módot, ahogyan élünk bizony sokszor meg kell változtatni. Keressük az Istent, a vele való kapcsolatot az idők határán, mert tudjuk azt, hogy „magadért teremtettél bennünket, és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned” (Szent Ágoston).

Ha valóban Istenben éljük le az életünket, megnyugszik benne a szívünk, akkor megtapasztaljuk, hogy Isten velünk van minden nehézségben. Ezért amikor visszatekintünk az elmúlt évre, akkor valóban hálásnak kell lennünk a nehézségeinkért, a keresztekért, az örömeinkért, eredményeinkért, és kérjük az erőt a következő évben is.

Soha ne veszítsük el a reményt és a bizalmat! Ha szívünkben hordozzuk Krisztust, akkor ez minden nehézségen átsegít bennünket. Ha ezzel a bizalommal kezdjük az új esztendőt, akkor magunk is áldás lehetünk egymás számára. Isten megáldatja a népet a főpapokkal, és azóta áldást akar osztani rajtunk keresztül is. „Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr, és szerezzen neked üdvösséget! Hívják le Izrael fiaira a nevemet, és én megáldom őket” (Szám 6,27).

Legyünk tehát áldás családjaink, szeretteink számára, hogy Isten segítsége, ereje lehessünk a nehézségekben is! – fejezte be gondolatait a főpásztor.

Palánki Ferenc a homília után visszatekintett az elmúlt év néhány eseményére. Szólt arról a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét érő nagy megtiszteltetésről is, amelyben Ferenc pápa Felföldi László pasztorális helynököt nevezte ki a Pécsi Egyházmegye megyéspüspökévé. A főpásztor kérte, hogy imádkozzunk László püspök további szolgálatáért.

A szentmise szentségimádással, majd szentségi áldással zárult. Az Oltáriszentség előtt a megyéspüspök a hála szavait Antoine de Saint-Exupéry Fohász című gondolataival fejezte ki.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Kovács Ágnes

Magyar Kurír