Lelki szükséglet volt számára a szegényekkel való törődés

November 19-én kezdődik a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) által meghirdetett Árpád-házi Szent Erzsébet-emlékév, annak tiszteletére, hogy jövőre ünnepeljük a magyar királylány és thüringiai fejedelemné születésének 800. évfordulóját. Tegnap este a Szent István Társulat Haza a magasban című sorozatában Török József tanszékvezető egyetemi tanár Árpád-házi Szent Erzsébet – Thüringia vagy Hungaria? címmel tartott előadást.

Török professzor kiemelte, hogy a férjével, II. Lajos thüringiai fejedelemmel egészen annak korai haláláig példás házasságban élő Árpád-házi Szent Erzsébet két legjellemzőbb tulajdonsága a mély vallásos áhítat és a szegények iránti rendkívüli érzékenység volt. Török József részletesen szólt Erzsébet karitatív, kórházalapító és betegápoló tevékenységéről, s arról, hogy rengeteg csoda fűződik a nevéhez. Alázatosan mindig Isten akaratát tartotta szem előtt. A szegényekkel való személyes törődés pedig lelki szükséglet volt nála. Egyszerre volt boldog feleség, gyermekeit szerető anya és a szegények áldozatos gondozója. Választ tudott adni kora súlyos szegénységének a problémájára, s ez követendő példa lehet a mai kor szociálpolitikusai számára is, különös tekintettel az intézményesen nem megoldott hajléktalan kérdésre.

Török professzor arra is kitért, hogy Erzsébetet a középkorban Thüringiai Erzsébetnek nevezték, de amikor erényeit emlegették, akkor a fogadott haza, Thüringia mellett mindig szóba került szülőhazája, vagyis Magyarország is – köztudott, hogy Erzsébet II. András magyar király és merániai Gertrudis leánya volt. Ám Árpád-házi Erzsébet élete olyan gazdag erényekben, hogy egész Európa a magáénak vallja, pozitív példája mindmáig ható, és a jövőben is az lesz – mondta előadásában a tanszékvezető egyetemi tanár.

Magyar Kurír