…a Lelkipásztori Napok résztvevőit tapasztalataikról

Bartha Angéla SSS

Amikor először eljöttem a Lelkipásztori Napokra, azt éltem meg, hogy „Levegőt kapok! Ez az! Ilyen emberek között akarok lenni!”. Hihetetlen inspiráló volt számomra, hogy vannak emberek, akik hozzám hasonlóan gondolkoznak, előre akarják vinni az egyházat, és közösen keresik a tovább vezető utat. Ezt a vonalat érzem továbbra is jelenlévőnek itt. Időnként nehéz eljönni, áldozatokat kell hozni érte, mégis minden évben itt vagyok. S valahogy a csapat is odafigyelt rám, egyik alkalommal például „megkritizáltam” a zsolozsmát. Erre azt mondták, hogy „igen, egyetértünk, ezután te vezesd”. Még aznap este eldöntötték, és másnap reggel nekem kellett vezetni az egyik atyával a zsolozsmát. Azóta én vagyok a felelős a liturgiáért, és nagyon ügyelek arra, hogy másokat is belevonjak ebbe a szolgálatba, hogy kicsit elmélkedve, megállva, csendesen, ugyanakkor énekelve dicsőítsük Istent. A szentmise előkészítésében is együttműködök egy atyával, és megkeressük annak a módját, hogy hogyan tudjuk még jobban átélni a szentmise liturgiáját. A másik feladatom pedig, hogy bizonyos értelemben hordozzam az egész konferenciát, a résztvevőket; odafigyeljek az atyákra; a háttérben szolgáljam a szervezők csoportját, mert nagyon sok terhet hordoznak. A mostani alkalmon személyesen sokat jelentett, amikor Csáki Tibor atya előadásában arról beszélt, hogy Meðugorjéban Mária adott nekünk öt követ, ezek: a bűnbánat, az Eucharisztia, az imádság, a bibliaolvasás és a böjt. Egy időben sokat jelentett nekem a böjt, két évig kenyéren és vízen éltem, de a fizikumom nem bírta, mindig fájt a fejem, ezért abbahagytam. Mostanában nem nagyon foglalkozom a böjt gondolatával, vagy csak egész apró dolgokban, például nem eszem cukrot, meg csokit. De az egyik itt hallott tanúságtételből most új megerősítést kaptam. Az egyik résztvevő elmondta, hogy ő nikotinista. Most is. Egy évben egyszer azért rágyújt, a többi napot pedig imádságként felajánlja egy-egy családért, egy gyermek megszületéséért. Úgy érzem, engem arra is ösztönöz az Isten, hogy az eljövendő időszakban– ami biztosan sok tekintetben nem lesz könnyű az egyház és a társadalom életében– merjünk böjtölni, és legyünk kicsit komolyabbak. Nem feltétlenül abban, hogy nem eszünk csokoládét, és nem feltétlenül annyira radikálisan, hogy csak kenyér és víz. De a böjt nagyon jó eszköz az imádságban. Ezen túl pedig mindig hatalmas élmény találkozni a testvérekkel, a szívemben hazaviszem mindazokat, akikkel találkoztam, akikkel közösen gondolkodtam. És viszem haza a két tüdőt: a nyugati és a keleti tüdőt. Nagyon szépen kidomborodott a Lelkipásztori Napokban a görög katolikusok és a római katolikusok jelenléte. Az érzelmek világa meg az értelem világa, ami szorosan összekapcsolódik.

Varga Árpád világi lelkipásztori munkatárs

Hódmezővásárhelyről jöttem, először vagyok itt. Hivatásos katona vagyok, a tábori püspökség lektora és akolitusjelöltje, s készülök a diakonátusra is. Otthon a plébánián pedig a jegyeskurzusban segítek, katekumeneket oktatok a plébánossal, részt veszek a liturgiában. Ezenkívül a plébániai újságot és a honlapot szerkesztem. A Lelkipásztori Napokon sok mindent tanultam. Fantasztikus téma volt a misztikus egyház, és arra késztet bennünket, hogy továbbadjuk és megvalósítsuk az itt hallottakat. A konferencia elején elhangzott, hogy most nem új dolgokat fogunk tanulni, hanem előhozzuk magunkban azt, amit már tudunk. Az ember megtanult valamit valamikor, de feledésbe merült, és fel kell frissíteni. Például azt, hogy az imaélet legalább olyan fontos, mint a tenni akarás. Imaháttér nélkül bármennyire is akarunk csinálni valamit, nem fog menni. Élő kapcsolat kell a Jóistennel, Krisztussal vállvetve kell küzdenünk, különben semmit nem ér a munkánk. A másik, amire ez a pár nap felhívta a figyelmemet, a családok helyzetére vonatkozik. Bíró László püspök atya és Tomka Feri atya felvázolta, hogy a világban milyen folyamatok zajlanak, amelyek célja, hogy a családot szétzilálják, s ezt nekünk nem szabad engedni. Az otthoni jegyeskurzusba be tudom majd építeni az itt hallottakat. A pár nap során olyan embereket ismertem meg, akikkel még szeretnék találkozni. Ahogy kivettem szavaikból, eléggé más területen dolgozunk, így a Lelkipásztori Napok egyfajta közös pontot jelent, itt tudunk majd jövőre is találkozni.

Kürnyek Róbert szombathelyi plébános

Első alkalommal vagyok itt. A konferencia jóhíre hozott el: az egyházmegyénkből és Szombathelyről már több éve sokan jönnek, most is 29-en vagyunk itt. Mindig jó tapasztalatokkal és örömmel beszéltek a rendezvényről, ezért gondoltam, eljövök és megnézem én is. Jó a társaság, látszik, hogy az egyház ügyéért tenni vágyó lelkes emberek vannak itt. Többek között azzal az üzenettel térek haza, hogy mindig lehet találni olyan embereket, munkatársakat, akik a pap mellé állnak és segítenek a lelkipásztori munkában. Elsősorban ennek a megtapasztalása volt pozitív dolog számomra. A plébániáról most még egyedül érkeztem, de bízom benne, hogy jövőre már munkatársakat is hozhatok. A konferencia során a magyar egyház sokszínűségét is megtapasztaltam, hiszen a résztvevők között voltak papok, szerzetesek, diakónusok, lelkipásztori munkatársak, hitoktatók, sekrestyések és mindenféle egyházi szolgálatot ellátó emberek. Jó látni, hogy az evangélium jó kezekben van, sokan lelkesednek érte, teszik a dolgukat. Tulajdonképpen az előadások részben erről is szóltak: az egyház közösség, kommunió, ahol minden testrésznek megvan a maga feladata, s ezek együtt adják az egész testet, és nélkülözhetetlenek egymás számára. Ezt valóban meg lehetett itt tapasztalni élőben.

Gál Györgyné Jutka világi lelkipásztori munkatárs

A székesfehérvári Öreghegyi plébániához tartozom. Mint katekéta és lelkipásztori kisegítő igyekszem a plébános atya munkáját segíteni. Másodszor jöttem el a Lelkipásztori Napokra, idén is nagy örömmel és tele várakozással, hiszen már a konferencia címe is sok kérdést ébresztett bennem, és a misztérium valahogy mindig izgatja az embert. Az elmúlt év innen kapott lelki ajándékai végigkísérték a tavalyi esztendőmet, számos téren segítve a munkámat és a lelki életemet. Nehéz összefoglalni azt, amit most kaptam, mert nagyon sok lelki ajándékban volt részünk a három nap alatt, mindegyik előadás a lelkem mélyére hatolt. Ami talán számomra összefoglalja az ittlétet, az a legelső napon elhangzott hasonlat a tulipánról: úgy kell élnünk, mint a tulipán, vagyis időnként becsukódni Istennel, kiüresedni, átadni magamat, odaadni az időmet és a szívemet, töltekezni és mindezt továbbadni. Az fogalmazódott meg bennem, hogy hazaérve – a plébánián, otthon vagy a munkahelyemen – akkor tudom elvinni a közösségbe Krisztus fényét, ha minden nap vele indítom a napomat, a reggeli imáimban még jobban odafordulok, mint ahogy eddig tettem. Õszintén odaállni Jézus elé, és letenni elé a napomat.

Horánszky Anna/Magyar Kurír