Lukács László: párbeszéd révén megszólítani a mai kor emberét

Mi késztette a Vigilia szerkesztőségét arra, hogy meghirdeti ezt a pályázatot?

Két szempont vezetett bennünket. Az egyik az elmúlt héten elkezdődött, A Hit éve… című rendezvénysorozat, a másik pedig ehhez kapcsolódóan Európa újra-evangelizációja, amit már II. János Pál pápa meghirdetett, utódja, XVI. Benedek pedig csatlakozott hozzá. Évtizedekkel korábban VI. Pál pápa az egyház egyik legnagyobb tragédiájának nevezte, hogy a hit és a kultúra eltávolodott egymástól. Európában ez sajnos valóban így történt. A szekularizáció nem egyszerűen az istenhit gyengülését jelenti, hanem annak a kétezer éves keresztény kultúrának az elsorvadását, amelyben benne élünk. Ez jelent egyfelől egy értékváltozást – bár értékválságot is mondhatnék –, másfelől lexikai váltást is, hiszen rengeteg fogalom és ennek megfelelően sok szó is ismeretlenné, értelmezhetetlenné vált a mai ember számára, például üdvösség, kegyelem. A legnagyobb kérdés, amivel már a II. Vatikáni Zsinat is szembenézett, és XXIII. János pápa megfogalmazott, hogyan lehet megszólítani a mai kor emberét? Ez ma még aktuálisabb, mint volt ötven évvel ezelőtt.

A pályázat elsődleges célja, hogy párbeszédet kezdeményezzen hívők és nem hívők között. Hogyan segíthet ebben egy ilyen pályázat?

Úgy, hogy a valóban legkiválóbb írók, teológusok, filozófusok tesznek erőfeszítést arra, hogy nagyon röviden és lényegretörően – hiszen egy tízoldalas esszéről van szó – fogalmazzák meg a keresztény hit lényegét, hogy egy nem templomba járó, nem keresztény módon szocializálódott ember számára is mondjon valamit. Szent Pál apostolra gondolhatunk, aki kiállt az athéni Areopágusz közepére, hogy a feltámadt Krisztust hirdesse egy teljesen másként gondolkodó világban, kultúrában élő emberek számára, akik közül azonban biztosan megérintette néhánynak a lelkét. Amit mi el szeretnénk érni ezzel a pályázattal, hogy az alkotók gondolják végig a hit kérdését a saját hátterükből, nézőpontjukból. Nyilván egy teológus másként közelít a hithez, mint egy író vagy egy művész. A lényeg, hogy hitelesen fogalmazzák meg gondolataikat, érzéseiket a mai ember számára.

A pályázat szerint nem hívők írásait is várják. Ez különösen érdekes lehet, hogy ők hogyan viszonyulnak a hit kérdéseihez, kulturális megjelenési formáihoz.

Ha egyszer valódi dialógusról beszélünk, akkor egyértelmű, hogy nem érhetjük be különféle reklámfogásokkal, agresszív győzködéssel, ahogy azt látjuk időnként a szekták esetében. Komolyan kell vennünk a párbeszédet a másikkal. A dialógus a II. Vatikáni Zsinat óta az egyik kulcsszava lett az egyháznak, és az a lényege, nem biztos, hogy nekem mindenben igazam van, ahogy az sem, hogy a másik viszont mindenben téved, semmiben nincs igaza. Nyitott szívvel kell meghallgatnunk a velünk ellenkező véleményen lévő felebarátunkat, és végiggondolni az ő igazságát. Nem azért, hogy ennek alapján feltétlenül legyűrjem őt, hanem abból a meggondolásból, hogy talán én is tanulhatok tőle. Ezt a zsinat egyértelműen megfogalmazta, amikor az idők jeleiről beszélt, hogy igenis van tanulnivalónk a nem hívő emberektől is, a világi kultúrától is. Egy ateista is fejlesztheti a hitünket, esetleg éppen azáltal, hogy a velük való dialógusban rádöbbenünk arra, hogy milyen felszínesek vagyunk. Joseph Ratzinger Bevezetés a keresztény hit világába című könyvében meséli el egy rabbi történetét, hangsúlyozva, hogy a hitünk folyamatosan veszélyeztetett, mert ott van mellette mindig a kérdés, hogy hátha nincs. Ugyanakkor a nem hívő ember számára is ott kell, hogy legyen a kérdés: hátha mégis van.

Hívőnek és nem hívőnek is nehéz lenni…     

Igen, és döntés kérdése mindkettő.

Krisztus igazsága örök. Ennek tükrében hogyan kell értelmezni a Vigilia pályázatának megfogalmazását, a keresztény hit korszerű bemutatása korunk európai kultúrájában? 

Az egyház ma különösen nagy súlyt helyez arra, hogy Jézus nemcsak egy kétezer évvel ezelőtt élt názáreti férfi, aki hősi halált halt, hanem aki föltámadt és benne él a történelemben. Akár az evangéliumban, akár az igehirdetésben, s leginkább az eucharisztiában, ma is jelen van. Amikor Krisztusról beszélünk, akkor nem egyszerűen egy harminchárom éves életszakaszra gondolunk, hanem arra az Istenre, aki a megtestesüléssel belépett az emberi történelembe, és azóta kortársunkként halad velünk minden korban. Ez viszont minket is arra a feladatra ösztönöz, hogy megpróbáljuk a mai értelmünkkel, hitünkkel felfogni az örök Krisztust, és elmondani ezt a mai ember nyelvén.

A pályázat a keresztény hit bemutatását a mai irodalmi, művészeti alkotásokban képzeli el, vagy kitágítja a határokat teológiai, szociológiai, gazdasági területekre is? 

Elsősorban a hit és a kultúra, művészet kapcsolatának bemutatása merülhet fel, nem hiszem, hogy a politikára vagy a gazdaságra is hangsúlyt kéne fektetni, bár éppen a pápák szociális tanításából látjuk – pl. Benedek pápa Caritas in veritate kezdetű enciklikája –, hogy nagy figyelemmel kísérik azokat a gazdasági, politikai történéseket, amelyek az emberiséget meghatározzák. A hit és a kultúra kapcsolatát illetően pedig tény, hogy az igazi nagy művészet mindig az Ég és a Föld szerves kapcsolatát mutatja be, ez a kettő elválaszthatatlan egymástól. A szív az Istenhez vezet el.

Nagyon érdekes a bírálóbizottság összetétele, egyházi és világi személyek alkotják. Hadd emeljek ki két nevet: a hitét nyíltan megvalló Jókai Anna író, akinek az utóbbi évtizedekben írt alkotásait áthatja a keresztény lelkület, illetve az örök istenkereső, kételkedő Hankiss Elemér szociológus.

A bírálóbizottság összetételének kiválasztása tudatos volt. Országosan ismert személyiségeket kértünk fel, ezzel is megadva a rangját a pályázatnak. Azt hiszem, Jókai Anna beválogatását nem kell indokolni, hiszen kiemelkedő szerepe vitathatatlan a katolikus hit elterjesztésében az irodalom, kultúra területén. Hankiss Elemér pedig rendkívül komoly gondolkodó, a közelmúltban jelent meg Nincsből a Van felé című könyve, amelyben hosszasan ír a különféle istenképekről, hatalmas perspektívában keresi a válaszokat az élet alapkérdéseire, honnan jövünk, hová megyünk, miért teremtette Isten a világot, mi az élet értelme?

Mit remélnek a pályázattól?

Először is azt, hogy sokan fognak pályázni, s nemcsak három kiváló pályázat lesz, amit közlünk a Vigiliában, hanem jóval több ennél. Nagyon remélem, hogy annyi jó és értékes dolgozatot fognak beküldeni a szerzők, hogy kiadhatunk belőlük egy kis kötetet. Ez nagyon hasznos hozzájárulás lenne a hit évéhez.  

A pályázati anyagok leadásának határideje 2012. december 15. A bírálóbizottség elnöke Bábel Balázs kalocsai érsek, a pályazat fővédnöke. A pályázati feltételekről és egyéb részletekről itt olvashatnak.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!