„Magyarországon a vallásellenesség felidézi a régi rendszer rossz emlékét”

A mai Magyar Nemzetben (Az eltűnt… 5. o.) Tar Pál, az Antall-kormány washingtoni és az Orbán-kormány vatikáni nagykövete nyilatkozik, többek között Gyurcsány Ferenc vatikáni látogatásáról. Emlékeztetett rá: a miniszterelnök kitart a Szentszéknek előadott és a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciára, a történelmi egyházakra vonatkozó rágalomáriája mellett, mint azt a Magyar Narancsnak adott interjújában kifejtette.

A volt vatikáni nagykövet elmondta: „A magyar állampolgárok egy nem elhanyagolható létszámú, történelmileg tájékozatlanná formált része számára a Vatikán csupán egy térképen alig föllelhető államocskát jelent, diplomáciai súlyát kevéssé érzékelik. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a katolikus egyház és a jobboldal szövetségét véli felfedezni azóta, hogy a protestáns egyházakkal együtt az igennel való szavazásra buzdították a magyar választókat a kettős állampolgárság ügyében megtartott népszavazás előtt.

A kormányfő egyúttal kétségbe vonja az egyházak jogát ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsanak a közjót érintő erkölcsi, vagy akár politikai kérdésekben. Márpedig ez nem felel meg a demokratikus, jogállami normáknak: az egyházak alkotmányos joga (lásd az európai alkotmány 70. paragrafusát), hogy tanításuknak megfelelően állást foglaljanak a társadalmat érintő kérdésekben. Felhívhatják továbbá a hívők figyelmét arra is, ha egyes pártok az egyházak tanításával ellentétes törvényeket szorgalmaznak, amelyek engedélyezik például az abortuszt, az eutanáziát, vagy a homoszexuálisok házasságát.

Tar Pál szerint a pápával szembeni modortalanság a diplomáciai melléfogás kategóriájába tartozik. Teljesen szokatlan manapság bepanaszolni a püspöki kart a pápánál, főleg nyilvánosan, ami azt a benyomást kelti, hogy a miniszterelnök a magyar közvélemény antiklerikális részéhez fordult, felvállalva annak ódiumát is, hogy ezzel magára haragítja a katolikus hívőket. A szentszéki válasz is egyértelmű volt: a püspökök csak állampolgársági jogaikat gyakorolják, amikor véleményt nyilvánítanak közügyekben.

A másik ügy, az egyházakat sújtó megszorítások viszont egy esetleges szerződésszegést jelenthetnek, ami szintén nem fogja öregbíteni a magyar kormány tekintélyét a nemzetközi közvélemény előtt.

A volt diplomata azt is elmondta: a pápának nincsenek hadosztályai, ahogy azt már Sztálin is megállapította. Ám nagy, sőt egyre nagyobb a nemzetközi és erkölcsi tekintélye, amelyet mindig a béke és elesettek érdekében vet latba. Nagy dőreség tehát ezt nem figyelembe venni, akkor is, ha valaki nem tartozik az egyház érdemeit elismerők sorába. Magyarországon pedig a vallásellenesség óhatatlanul felidézi a régi rendszer rossz emlékét. Rákosi és Kádár is az egyházat tartották legnagyobb ellenfelüknek, ahogy erről a Mindszenty-ügy iratai is tanúskodnak. Egy biztos, az EU országai inkább az egyházzal való együttműködésre törekszenek, mintsem mesterséges feszültségek gerjesztésére, akkor is, ha szigorúan követik az állam és az egyház szétválasztásának elvét.

MN/MK