Mária önátadó igenje

Hisz az ő alakja csodálatosan felragyogtatja számunkra közös krisztusi létünk, önmagát is odaajándékozó életünk titkát, mely pontosan az igen kimondásában, a mennyei Atya akarata iránti engedelmességben mutatkozik meg. Amikor e sorokat papírra vetem, épp azt a hónapot zárjuk, melyben a Szűzanyát, a Gyümölcsoltó Boldogasszonyt, az értünk Győrött egykor véres könnyeket hullató Szüzet állítottuk példaképül magunk elé. Ha testi szemünkkel ma már nem is láthatjuk e vérvörös könnycseppeket, mégis hisszük, lelkünk mélyén érezzük, hogy Mária most is velünk együtt szenved, érez és szeret. Talán eddig még nem is tudtuk ily elevenen átélni, mint az idei búcsú alkalmával, mit jelent nekünk a Szűzanya oltalmazó palástja, mennyei Édesanyánk óvó és védő, gyermekeit szüntelen pártfogásával újra és újra a köpönyege alá vonó szeretete!

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén valamit felfogtunk a Szent Ágoston püspök által megfogalmazott igazságból: „Isten megteremtett téged a te akaratod nélkül, de üdvözíteni nem fog a te beleegyezésed nélkül.” Első helyen Máriára igaz mindez, hisz az őáltala kimondott igen egész megváltásunkra, Istennek a mi üdvösségünkre vonatkozó örök tervére valódi hajnalhasadást hozott. A mindenható Isten ilyen fontos szerepet szánt alázatos szolgálóleánya szó-fogadó engedelmességének. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a Szűzanya beleegyező igenjére, annak állandó megújítására még további harminchárom esztendőn át, tehát Szent Fia földi életének első pillanatától a végéig, kereszthaláláig mindennap, minden órában szükség volt. Nem véletlen, hogy a Szent Szűz győri kegyképe – bár eredeti elgondolás szerint a megtestesülést, a karácsony misztériumát ábrázolja, mégis – magában hordja már a megváltás titkát: Jézus és Mária alakja egy keresztformát rajzol elénk. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint épp e kegykép csodálatos története, a Fájdalmas Anya véres könnyei, együttérző, együtt szenvedő szeretete „két kicsi népével”, az ír és a magyar nemzettel egyaránt.

Az idei nagyböjt és húsvét tanítson meg minket is Máriához, az eucharisztikus Asszonyhoz hasonlóan igent mondani, a mindennapok keresztjét is tudatosan, önként hordozni, még ha ez most nehéz feladat is mindannyiunk életében. A kis Jézus a győri kegyképen békésen alszik, míg a Szűzanya igaz áhítattal imádkozik. Ugyanezt az összeszedett imádságot látjuk Mária arcán az úgynevezett Pietà-ábrázolásokon, amikor a Hétfájdalmú Szűz már nem a kisded Jézust, hanem a halálba szenderült Urat tartja a kezében. Ő még a számára legnehezebb órákban is ott áll a kereszt alatt, majd a sírba tételnél. Nekünk is így kell erőt merítenünk az ünnepi szentmisék közvetítéséből, a lelki szentáldozásokból nehéz keresztjeink hordozásához, tudva: ha Jézussal együtt szenvedünk, vele együtt meg is dicsőülünk. Mert ő kereszthalálával már legyőzte a halált, és újjáteremtette az életet. Így mondjunk mi is igent a keresztre, a szenvedésre, de a húsvétra, a feltámadás örömére is!

Írása végén Bognár István atya a következő verset ajánlja az olvasók figyelmébe:

Rónay György: Mária éneke

Isten várakozása! Világ várakozása! De megpróbáltad szívemet!
Azt hiszitek, nem látom, mit kell elviselnem?
Választottságom mérhetetlen árát,
barlanglakásom falán az eljövendő szenvedések árnyait,
keresztutam tizennégy állomását?
Azt hiszitek, nem érzem halott Fiam fejének súlyát ölemben,
haldoklását, a bűnök vas szögeivel átveretve,
a bűnök tövisével koronázva
szívemben a Idők Végezetéig –
a ti vétkeitekért?

Ó, hiszen könnyű volna vaktában felelni:
Íme az Úr szolgáló leánya –
Könnyű volna meghajolni egy ismeretlen sors előtt!
De tudva sorsomat, érezve ártatlan szívemben máris azt a hét tőrt,
s méhemben mégis megfoganni Fiam örök agóniáját:

Miféle nász ez, Istenem, miféle nász,
miféle anyaság?
s miért éppen nekem adtad ezt a két szemet
látni világunk mérhetetlen szenvedését?
Miért éppen nekem ezt a szívet,
hogy csordultig megteljék szánalommal értük,
kik mint fázó kisdedek vacogva megváltásukért
zokognak?

Hogy pattanásig teljék szeretettel,
s élni se tudjak már, ha nem édesanyául?

Jól van. Hát legyen, ahogy akarod.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Németh Hajna; Lambert Attila

Magyar Kurír