Megjelent az Új Ember 2019. január 13-i száma

A címoldalon búcsúzunk a múlt év végén elhunyt Seregély István nyugalmazott egri érsektől egy korábban vele készült interjúnkkal, amelyben hálával tekint vissza az életére, és vallja, hogy „csak egész életet lehet papságra szánni, minden alkudozás gyakorlatilag alkalmatlanná tesz arra, hogy Jézus Krisztus küldetését, a rábízott feladatot a pap el tudja látni”.

Kuzmányi István, a lap főszerkesztője évkezdő jegyzetében figyelmeztet: Jó, ha tudatosítjuk magunkban: a sátán az új évben is azon szorgoskodik, hogy elforduljunk a másik embertől, hogy ne adjunk enni az éhezőnek, inni a szomjazónak, ne látogassuk meg a beteget, ne nyújtsuk ki a kezünket egymás felé… Azt akarja, hogy a felebarát hozzá hasonlóan puszta számmá, statisztikai adattá váljon, elveszítve nevét és végeredményben istenarcúságát. Írásában felidézi korábbi plébánosa, Vigyázó Miklós alakját, s azt a mozzanatot, amikor a szentmisében, az átváltoztatás után az atya megkérte a legfiatalabbakat, hogy fogják meg egymás kezét, s egy nagy kört alkotva tegyenek egy lépést, majd még egyet az oltár felé, aztán ugyanígy vissza, hátrafelé. Majd megkérdezte tőlük, hogy mi történt. A gyerekek azt mondták: közelebb kerültünk Jézushoz, majd távolodtunk tőle. Miklós atya ekkor azt mondta a gyerekeknek: amikor közelebb léptünk Jézushoz, egymáshoz is közelebb kerültünk, amikor pedig távolodtunk tőle, egymástól is eltávolodtunk.

Ötven éve hunyt el Thomas Merton trappista szerzetes. Görföl Tibor, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola docense emlékezik a világszerte ismert lelki íróra. „A nagy trappista imádkozó arra biztat mindenkit, hogy merje végre kiszolgáltatni magát Istennek, s ezen az úton fokozatosan fedezze fel önmagát, önmaga igazi, valódi lényegét, amivel párhuzamosan fokozatosan felfedezheti Istent, az igazi és valódi Istent is” – írja Görföl Tibor, és arról biztosítja az olvasókat, hogy Merton a 21. századi embernek is megbízható lelki kísérője.

Alapításának évfordulóját ünnepelte a Szociális Testvérek Társasága Budapesten, a káposztásmegyeri Szentháromság-templomban. Az ünnepen Erdő Péter bíboros, prímás többek közt arról beszélt, hogy napjainkban az emberek tájékozódásában a klasszikus út – tényfeltárás, logikus érvelés, meggyőzés – helyét a propaganda, a reklám és a manipuláció vette át. Ugyanakkor az alapkérdések – például az igazságosság, az emberi méltóság kérdése – megoldásért kiáltanak. – Feladatunk, hogy az egyes emberhez eljuttassuk az örömhírt, azt a bizonyosságot, hogy az életének van értelme – fogalmazott a bíboros. – Hogyan tegyük ezt? „Ismerjük meg egyre jobban a Szentírást, tegyük életünk irányadójává, s éljünk meg szorosabb közösséget egymással. Hétköznapi életünkben tegyük valósággá a szentírási elvet: arról ismerjenek meg benneteket, hogy szeretitek egymást. Ez a kívülállók számára vonzóvá teheti az életprogramunkat” – hangsúlyozta Erdő Péter.

Villanófényben rovatunkban ezúttal Hugyecz János gödöllői plébánossal ismerkedhetünk meg. „A plébánia oázis legyen, olyan hely, ahol az Istennel való személyes találkozáson, a belső gyógyuláson van a hangsúly. A plébános a pásztor, aki Jézus szeretetét képviseli. Figyel Istenre, az idők jeleiben megnyilvánuló akaratára, együtt keresi közösségével a helyes irányt, és hagyja az embereket munkálkodni” – vallja Hugyecz János.

* * *

Mértékadó kulturális mellékletünkben Mészáros Ákos készített interjút Smetana Ágnes üvegművésszel lélekről, tárgyakról, az alkotói folyamatról.

Lőrincz Sándor, Somogyország újságíró-krónikása ezúttal kassai sétára hívja olvasóinkat: kulturális emlékek, cukrászdák világába Márai Sándor városában.

A Nézőtér rovatban Baranyai Béla sorra veszi, értékeli napjaink apáknak és apákról szóló filmjeit.

Schmidt Egon ezúttal a Népligetet mutatja be sajátos szemszögből, kedves madarai után kutatva.

Olvassa, ajánlja, terjessze Magyarország katolikus hetilapját! Az Új Ember elérhető és megvásárolható a templomokban, az újságárusoknál és a Digitalstandon.

Magyar Kurír