Megkezdődött a Tájoló

A konferencia célja, hogy bemutassa az ifjúságpasztorációban és az egyházi ifjúsági munkában az elmúlt tíz év alatt megtett utat, a megszületett és életképesnek bizonyult kezdeményezéseket, és – amint azt a tanácskozás címe sugallja – választ keressen a Hogyan tovább? kérdésre is.

Az előadások, és az azokat feldolgozó szekcióülések témái a lelkület, a szervezet, a tanítás és a közösség. Kiállítással és beszámolókkal mutatkoznak be az egyházmegyék és a lelkiségi mozgalmak ifjúsággal foglalkozó csoportjai. A konferenciára az éppen tíz évvel ezelőtt 1993-ban Kismaroson megrendezett találkozó után második alkalommal kerül sor. Üzenetet küldött a résztvevőkhöz Beton atya, azaz Balás Béla püspök is. Bátorításában a küldetésről, a feladatról, és az eszközökről ezt írja:

„A Mennyei Atyának legalább olyan fontos a veszett világ, mint az általa gyötört kiscsoport. Jézus elindul az elcsatangolt kilencvenkilenc után is. Õ nemcsak kisközösségekben, elit lelkekben gondolkodik, de menteni akarja a plébániát, az egyházmegyét is, nem mond le népünkről se, hazánk az Õ hazája is. Ehhez toboroz most munkatársakat.

Tévedés azonban ne essék. Mi itt, Győrben nem valami Alkotmányozó Nemzetgyűlésre készülünk. Erre se hatalmunk, se pénzünk nem lenne. Keserű kritikák, terméketlen álmodozások helyett inkább együtt figyeljük Isten jeleit. Tudatosítjuk, hivatásunk közügy. Magánéletünk közkincs. „Talentumaink” mindenkié…” Együtt figyeljük Isten jeleit – írja – vagyis imádkozunk, a teendőket megfogalmazzuk, és megtesszük. (Az üzenet a konferenciára készült Tájoló c. programfüzetben olvasható.)

Az első napon két előadás hangzott el. Blanckenstein Miklós, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója rövid visszatekintést adott az elmúlt 10 év egyházi ifjúsági kezdeményezéseire, arra, hogy a rendszerváltás körüli társadalmi változások következtében megnyílt új lehetőségekkel az egyház hogyan tudott élni. Emlékeztetett arra, hogy az ifjúságpasztoráció már a ’80-as évektől fogva az egyház egyik kitörési lehetősége volt, aminek szereplői országos hálót alkotva igyekeztek egymás munkáját segíteni. Bár az azóta eltelt idő sok új lehetőséget hozott, sok új kezdeményezés született meg, a jelenlegi konferencia résztvevői számára a központi kérdés mégis ugyanaz kell, hogy legyen, mint 10 évvel ezelőtt volt: Krisztus van-e minden tevékenységünk, akciónk és kezdeményezésünk középpontjában? Magunk között tudjuk-e tartani a Lelket? Csak így lehet olyan tartalommal megtölteni az egyházi ifjúsági és egyéb nonprofit szervezetek munkáját, amelyen keresztül új közeget tudunk megteremteni a bennünket körülvevő társadalomban.

Varga László kaposvári plébános nehéz feladatot kapott, a konferencia első előadásával a résztvevőket a mindennapi pasztorációs munka lelkületébe kellett bevezetnie. Arra buzdította őket, hogy merjenek szentté válni. Akkor fognak tudni másokat is meghívni erre az útra, ha maguk tudnak róla elsőnek tanúskodni. Ha igent tudnak mondani Isten őket kereső önzetlen és önmagát adó szeretetére, akkor tud bennük működni a kegyelem. Teljes szabadsággal el tudják fogadni a hivatást, amit az Atyától kapnak és már nem szavaik, hanem tetteik fogják Õt dicsőíteni.

A konferencia szekcióülésekkel, további előadásokkal, és szabadon választható programokkal folytatódik, július 11-én 12 órakor pedig záró szentmisével ér véget.

Haáz Andrea/MK