A megszentelt élet a lélek zarándoklata, Isten arcának keresése

Boldog II. János Pál pápa szándéka szerint 1997 óta minden év február másodikán, az Egyház megünnepli a szerzeteseket is, azokat a férfiakat és nőket, akik embertársaik szerzetesi kötelékben való szolgálatára teszik fel életüket. Égő gyertyaként világítanak, a hit fényét közvetítik.

A megszentelt élet öröme a Krisztus keresztjében való részvállaláson keresztül valósul meg – fordult a szerzetesekhez a pápa. Szűz Máriával is így történt. Szívét a szeretet miatti szenvedés járta át, de szíve egységet alkot Isten Fiának szívével. Fakadjon Isten fénye ebből a sebből és a szenvedésből, az áldozatokból, önmagunk másoknak ajándékozásából, amelyet a megszentelt életű személyek is megélnek Isten és embertársaik szeretetéért; ragyogjon fel ugyanez a fény, amely evangelizálja a népeket. Ezen az ünnepen a pápa annak a kívánságának adott hangot, hogy a megszentelt életű személyek életén mindig érződjön az evangéliumi „parrésia” (hitvalló bátorság), hogy megéljék, tanúságot tegyenek és hirdessék az örömhírt, tükröződjön ez vissza bennük az igazság szavaként.

A Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai tagjaihoz szólva a Szentatya hangsúlyozta, hogy Krisztus világosságában a kontemplatív és az apostoli élet sokféle karizmáján keresztül részt vesznek az Egyház életében és küldetésében a világban. Az elismerés és a szeretetközösség lelkületében XVI. Benedek három meghívást intézett a papokhoz, szerzetesekhez, a megszentelt életűekhez.

Először azt kérte, hogy táplálják a hitet, amely képes megvilágítani hivatásukat. Arra buzdította őket, hogy emlékezzenek egy belső, lelki zarándoklatút során arra az „első szerelemre”, amellyel Jézus Krisztus lángra lobbantotta szívüket és éltessék ezt a lángot. Ehhez szükség van arra, hogy Jézussal legyenek az imádás csendjében, hogy felébredjen bennük az akarat és az öröm a Vele való osztozás iránt az életben, a választásokban, az engedelmességben, a szegények boldogságában és a szeretet radikalitásában.

A Szentatya második kérése az volt, hogy rendelkezzenek olyan hittel, amely fel tudja ismerni a gyengeség bölcsességét. A mai idők örömeiben és szenvedéseiben, amikor a kereszt keménysége és súlya érezhetővé válik, ne kételkedjenek abban, hogy Krisztus kenozisa (önkiüresítése) már húsvéti győzelem. Éppen az emberi korlátaikkal és gyengeségeikkel együtt kaptak hivatást arra, hogy hasonlóvá váljanak Krisztushoz. A hatékonyság és a siker által meghatározott társadalomban életüket a „kisebbségi lét”, a kicsik gyengesége jellemzi, továbbá az empátia azokkal, akiknek nincs hangja a társadalomban.

Végül a pápa arra hívta a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai tagjait, hogy újítsák meg hitüket, amely a jövő felé tartó zarándokká teszi őket. Természetéből fakadóan a megszentelt élet a lélek zarándoklata Isten arcának keresésére. „Uram, a te arcodat akarom keresni.” (Zsolt 26,8). Erre törekedjen szívük, ez legyen az alapvető kritérium, amely útjukat irányítja a mindennapok apró lépéseiben és a fontos döntésekben egyaránt. Ne csatlakozzanak azokhoz a hamis prófétákhoz, akik a megszentelt élet értelmetlenségét vagy végét hirdetik a mai korban. Inkább öltsék magukra Jézus Krisztust és a világosság fegyvereit, és maradjanak éberek – zárta homíliáját a pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír