Szentbeszédében a püspök utalt rá: az egyházi iskoláknak a szeretet, a hit átadását kell fő feladatuknak tekinteniük. Sok gyermek életében a családi körülmények, a média, a barátok hatására zűrzavar alakul ki. A katolikus iskola szeretne egy jó láncolatba belekapcsolódni: a szülők által átadott értékekre ráerősíteni, és az Egyházban jelen lévő kincsekre, bölcsességre, kegyelmi gazdagságra építeni – mondta Székely János.
Mi a létjogosultsága az egyházi iskoláknak? – tette fel a kérdést a megyéspüspök.
Krisztus nemcsak egy vallást akart alakítani, nemcsak az Istennel való kapcsolatunkat akarta rendezni, hanem a szeretet kincsét hozta, amellyel át akarta járni az egész világot, az egész az emberi életet. Ezt nevezte Isten országának.
Ezért a kereszténység mindig teremtett társadalmi, kulturális valóságokat; a keresztények nyitották az első ingyenes kórházakat, iskolákat. A kereszténységből mindig kultúra, művészetek, tudományok fakadtak. A kereszténység olyan titok, amely átjárja a világot.
A katolikus iskolákban ez a valóság van jelen: nemcsak a hittanórákon, hanem a matematika- és biológiaórán is. A mozdulatainkban, a szavainkban, az iskola egész életében – fogalmazott Székely János. – Nemcsak részeket akarunk a gyermekeknek átadni, hanem szeretnénk az egészről tanítani. Arról, hogy miért van a világ, mi az emberi élet értelme, célja.
A tudást nem mint a gazdagodás, önérvényesítés eszközét adjuk át, hanem mint ami önmagában érték, kincs, ami gazdagítja a szívet, tágítja a látókört. Úgy adjuk át a tudást, mint ami segít, hogy a világot szebbé tehessük, felebarátainknak szolgálhassunk.
Az egyházi iskolában a hit és a tudás egységét akarjuk megteremteni – emelte ki a megyéspüspök. – Akkor születik meg ez az egység a gyermek szívében, ha a tanárok szívében is megszületett. Emellett az iskoláinkban a hit és az élet egységét is átadják: olyan hitet, amely átjárja mozdulatainkat, egész életünket.
Nem csak elméletet akarunk tanítani, hanem elsősorban élni, szeretni akarunk tanítani.
Hogyan tudjuk ezt megtenni? Ahogy a családban a házastársak szeretete adja a megfelelő légkört, az iskolákban a tantestületen, a nevelők egymáshoz való viszonyán múlik mindez. Fontos, hogy hangsúlyt helyezzenek az iskolák a közös szentmisékre, imádságokra. Olyanok legyenek ezek, amelyek a gyermekek szívét megérintik, azt érzik, ez nekik, őértük szól. Így tudjuk a hit kincsét átadni.
És fontos az is, hogy a gyermekek a kérdéseikre, az élet nagy titkait kutatva őszinte választ kapjanak.
A püspök teljes szentbeszéde meghallgatható ITT.
A szentmise végén az iskolákban hittant tanító pedagógusoknak átadták megbízólevelüket.
Ezt követően Nagy Péter, a Pécsi Egyházmegye közoktatási munkatársa beszélt a Családi Életre Nevelés (CSÉN) és Életstratégia programról, annak tapasztalatairól. Meghívásának oka, hogy a Szombathelyi Egyházmegye iskoláiban is bevezetik a CSÉN-t. Az elmúlt tanévben minden iskolából több pedagógus is részt vett ehhez kapcsolódó képzésen.
Nagy Péter elmondta: a mai fiatalok nagy problémája, hogy szüleik maguk sem tudják, mire és hogyan nevelik őket. Nem kapnak útmutatást, rendezőelvet, hogyan éljenek. De ez nem is csoda, hiszen ebben a szüleik sem kaptak támpontokat. Egy despiritualizált, a közösséggel, a másikkal nem foglalkozó világban élünk, amelynek egyetlen értékmérője az, ami anyagiakban, pénzben kifejezhető. A pillanatnak élő embereknek kell valamit mondani örökkévalóságról és a nem anyagi értékekről. Ez a kihívás a fiatalokkal való munkában – mondta Nagy Péter.
Fontos a fogalmakat tisztázni. Például mit gondolunk a transzcendensről? Ha van, mit tudhatunk róla? A transzcendensről alkotott felfogásunk meghatározza, hogy mi az ember. Hiszen ha van transzcendes, Isten, akkor nem tehetünk akármit az életünkkel, mert meghívottak vagyunk. Kaptunk-e rendezőelvet, hogy hogyan éljünk? Ha tudjuk, hogy mi az ember, az meghatározza, hogyan kell bánnunk önmagunkkal és másokkal. Tisztázni kell a férfi–nő kérdését és azt is, mit értünk családon. Nagy Péter kiemelte: keresztény ember- és világképet kell építeni.
A Pécsi Egyházmegyében a CSÉN programot az általános iskolákban kezdték el bevezetni, mely egészen a 12. osztályig tart. A gyermekeket arra is igyekeznek rávezetni, hogy mi a boldogság, mitől boldog az ember. A katolikus intézményeknek van világnézetük, emberképük, ami segíti a gyermekek jellemfejlődését, személyiségépítését. Üdvösségre nevelünk lelkeket – mutatott rá Nagy Péter.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria















