„A megváltás műve családban kezdődött”

Grolyóné Szabó Éva óvodai szakértő, a KPSzTI munkatársa köszöntötte a nyolcadik alkalommal megrendezett szakmai találkozó résztvevőit, előadóit, szekcióvezetőit. A konferencia fő szervezője Bíró László családreferens püspököt idézte, aki 2010 decemberében írt levelében a család évének kegyelmi idejére hívta fel a figyelmet, arra buzdítva, hogy hirdessük „a család evangéliumát”.

Bajzák Erzsébet M. Eszter nővér, a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet vezetője méltatta az óvodapedagógusok munkáját, akik a „legtörékenyebbekkel fogalkoznak”; majd emléklapot adott át az óvodapedagógiai munkacsoportok vezetőinek és a szakmai napot vezető óvodák képviselőinek.

A konferencián Beer Miklós váci megyéspüspök A megváltás műve családban kezdődött – Hogyan segíthetik katolikus óvodáink a családok életét? címmel tartott előadást. „Mekkora bizalma van Istennek, mekkora kockázatot vállal, hogy ránk meri bízni az új életek nevelését” – kezdte gondolatait a főpásztor. A mindent teremtő Isten, minden titkok és csodák ajándékozója családban, Mária és József közösségében született a világra, Názáretben. Mutassuk meg családjainkat! – buzdított Beer Miklós püspök. A példává váló családok hegyre épülő városok.

Isten ránk bíz egy életet. Mindnyájan felelősek vagyunk, hogy ebből a picinyke életből mi lesz, ki lesz. Adva van számunkra a nevelés lehetősége és felelőssége – hangsúlyozta a főpásztor. A szülők és a többi felnőtt kapta Istentől a feladatot, hogy a Teremtő társaiként vegyenek részt a gyermek fejlődésének, emberré válásának folyamatában. Látva a társadalom alakulásának tendenciáit, nyilvánvalóvá válik a keresztény értékekre épülő, intézményes nevelői szolgálat szükségessége. Minél veszélyeztetettebb egy társadalomban a gyermek, annál nagyobb felelőssége van ezeknek az intézményeknek – nemcsak a gyermekek, hanem a szülők nevelésében is. A kisgyermekek lelkében meglevő bizalom, biztonságérzet, védettség óriási kincs. Elengedhetetlenül szükséges a szeretettség-érzés megteremtése és megőrzése a gyermekben ahhoz, hogy azzá válhasson, amivé Isten szeretné őt. Krisztus munkatársai vagyunk; Isten maga buzdít általunk – zárta előadását a Váci Egyházmegye főpásztora.

Pálhegyi Ferenc pszichológus Életszeretetre nevelés című előadásában azt a kérdést vizsgálta: mit tehetünk annak érdekében, hogy gyermekeink szeressenek élni – felnőttként is. A humanizmus pedagógiai szemléletéből kiindulva, azt összehasonlítva a keresztény nevelés alapvetéseivel, kiemelte: a humanista pedagógia részigazság. Vitathatatlan, hogy a fejlesztésnek alkalmazkodnia kell a gyermek fejlődésének spontán alakulásához, s hogy elő kell segíteni személyiségének kibontakozását, de észre kell vennünk, hogy a fegyelmezés kiiktatása a nevelésből csökkenti a gyermek biztonságérzetét, hátráltatja lelki fejlődését. Az előadó kifejtette, milyen nevelői beállítódás és cselekedetek segítik, illetve melyek gátolják a gyermek láthatatlan „szeretet-tankjának” feltöltését.

A szeretethiány, a bensőséges emberi kapcsolatok zavara napjainkban társadalmi méreteket ölt. Mit teszünk, mit tesz az egyház? Alszik vagy ébreszt? – vetette fel a kérdést Pálhegyi Ferenc az ószövetségi Jónás példája nyomán. Kiemelte: az a mi dolgunk, úgy kell cselekednünk, miként Pál apostol a Rómába tartó, veszélybe került hajón (ApCsel 27): tanúságot tévén Istenről, bátorította társait.

A délután folyamán szekcióülés keretében az óvoda, a család és az egyházközség kapcsolatáról folytattak szakmai konzultációt. A május 20-án Budapesten szervezett konferencia hálaadó szentmisével zárult, melyet Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára mutatott be.

Gátas Judit/Magyar Kurír