Mint fogalmazott, az arab országok nem állnak készen a forradalomra, ahogy az európai modellre alapozott demokráciára sem. A pátriárka szerint társadalmi, vallási és demográfiai tényezők okozhatnak instabilitást, ha a rezsimeket megdöntik, nem pedig reformokkal próbálják megújítani az országokat. A vallási vezető „revolúció helyett evolúciót” szeretne.
III. Gregoriosz szerint inkább a rezsimek vezetőit kellene rákényszeríteni, hogy demokratikus struktúrákat vezessenek be, és készítsenek tiszta, világos terveket, valamint tiszteljék az emberi jogokat.
A jelenlegi vezetés alatt fennállt egyfajta törékeny egyensúly az ország muszlim többsége és keresztény kisebbsége közt. A pátriárka szerint Szíria a hívő és nyitott szekularizmus modellje volt eddig, Damaszkusz pedig az arab világban való keresztény jelenlét egyik fontos központja.
Szíriában a kormány százakat ölt meg a folyamatos rezsimellenes demonstrációk résztvevői közül. A melkita katolikusok jelentős része viszont mégis szkeptikusan tekint a Bashar al-Assad rendszere elleni tüntetésekre, mivel attól tartanak, ha megdöntik a rendszert, az irakihoz hasonló helyzetbe jut az ország. III. Gregoriosz úgy látja: a mostani tüntetések következtében a helyzet már elfajult, sok a rablás, kihasználja a helyzetet a szervezett bűnözés, és rémhírek terjednek a templomokat fenyegető veszélyről.
A hatalmi vákuumba a félelmek szerint benyomulhatnak a szélsőséges iszlamisták. A forradalmak első áldozatai a keresztények lehetnek, főleg Szíriában – vélekedik a pátriárka, aki szerint az izraeli-palesztin békefolyamatot kellene előnyben részesítenie a nyugatnak, a közel-keleti keresztények számára ugyanis ez lehet mérvadó.
Korábban a témához kapcsolódón Maróth Miklóssal, az MTA alelnökével, a Pázmány Arab Tanszékének vezetőjével készült interjúnkat itt olvashatja.
Magyar Kurír