A Casablanca külterületéhez tartozó Mohammediában a VI. Mohammed marokkói királyról elnevezett alapítvány nyomdája éjt nappallá téve működik. 2012-ben 830 ezer példány szabványosított Koránt nyomtattak nemcsak hazájuk mecsetjei, hanem külföldön (Olaszországban, Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Nyugat-Afrika országaiban) élő honfitársaik részére is.
A cél egy mérsékelt és gyakorlatias, „marokkói” iszlám terjesztése, mely által a kormány a vahhábizmus fundamentalista Korán-értelmezéseit igyekszik kivédeni. Az oktatásba is a szent könyv ezen változatát kívánják bevezetni, ám ezt a radikálisabb muzulmán irányzatok sem hagyják szó nélkül. Marokkó vallásoktatásának felügyeletéért az iszlám modernista olvasatának hívei, az ulémák legfelsőbb tanácsához közelálló konzervatívok és a szalafisták is vérre menő csatákat vívnak.
Ennek hatásait Ahmed Assid, a Berber Kultúra Királyi Intézetének kutatója is megtapasztalta, aki, miután az oktatásban használt vallási tankönyveket kritizálni merte, becsmérléseket és halálos fenyegetéseket vont a fejére. „A marokkói oktatási rendszer olyan, mint maga az állam: kétarcú. Egyszerre tanítanak modern, egyetemes, illetve hagyományos, iszlám értékeket”, állapítja meg a kutató, majd hozzáteszi: „át kellene dolgozni a tankönyveket, hogy egységesen a modern iszlámot tanítsák.”
„Vannak olyan tankönyvek is, amelyek a saría gyakorlatára buzdítanak, pedig a marokkói állam nem alkalmazza a saríát – folytatja Ahmed Assid. – Még mindig azt tanítjuk a gyerekeinknek, hogy a tolvajok kezét le kell vágni, hogy a kövezés megengedett büntetés, hogy bizonyos bűnökért akár le is lehet fejezni valakit... Ezek a dolgok ma már nincsenek gyakorlatban, mégis veszélyes ilyesmiket tanítani.”
La Croix/Magyar Kurír