Miért fából vaskarika az értéksemlegesség?

Nézőpont – 2011. december 5., hétfő | 17:40

A korunkat átható erkölcsi relativizmus azt hirdeti: „Nincsenek abszolút értékek; igazságunkat, értékeinket magunk határozzuk meg. Nincs jobb és rosszabb, ezért a nevelésben értéksemlegesnek kell maradnunk.” – Hol sántít ez az érvelés? Mitől akar semleges maradni, aki értéksemlegességet követel?

Alapvető problémák az értéksemlegesség körül

1. Érték az, ami irányítja az ember cselekedeteit (pl. hazaszeretet, szakértelem, családi egység, zene, sportolás, segítés stb.) Ha értéksemlegesség ürügyén a fiatalokat megfosztják ezektől az irányfényektől, vakon fognak sodródni a világban. S mivel érték nélküli állapot nem létezik (hiszen valamiféle irányadók mindenkinek az életében jelen vannak), az igaz értékektől megfosztva könnyen rossz értékeknél kötnek ki. Aki elveszíti a morált, nem amorális (értékek nélküli), hanem immorális (rossz értékek által irányított) állapotba kerül.

2. Az értéksemlegesség fogalma önellentmondás: kényszerít, hogy az értéksemlegességet az általunk legfontosabbnak tartott értékek fölé emeljük, azoknál fontosabbnak hirdessük. Ezzel pedig maga a semlegesség sérül.

3. Az értéksemlegesség megvalósíthatatlan: minden egyént és kultúrát bizonyos értékek határoznak meg, amelyektől nem tudja függetleníteni magát. Az ember nem tudja nem közvetíteni az értékrendjét: minden megnyilvánulásával, akarva-akaratlan sugározza magából és példájával közvetíti környezete felé.

4. Az értéksemlegesség alapja az a kijelentés, hogy semmi sem abszolút, nincs abszolút igazság. Ez azonban önellentmondás, hiszen abszolút igazságként jelenti ki, hogy nincs abszolút igazság. Ugyancsak csúsztatás az az állítás, hogy „minden érték, vélemény, viselkedés egyformán jó és elfogadható.” Ha ez igaz volna, milyen alapon bosszankodhatnánk, ha betörnének a lakásunkba? Hiszen a rabló csak a saját, „más” értékrendjét valósítaná meg... Milyen alapon bosszant a betörés, ha nincs abszolút igazság, ami sérelmet szenved?

Az abszolút igazság tagadása

Az abszolút igazsággal kapcsolatos társadalmi irányvesztést igazolja George Barna felmérése, mely szerint a fiatalok 72%-a úgy véli, „az dönti el, hogy valami erkölcsileg helyes vagy helytelen, hogy bejön-e, vagy sem”. Már csak az a kérdés, hogy ezek szerint helyes, ha valaki meglop vagy megerőszakol valakit, mert az éppen „bejön” neki?

Az abszolút igazság tagadása azt jelenti: minden kultúrának megvan a maga „igazsága”, és egyiket sem tekinthetjük abszolút értelemben jónak vagy rossznak. Legfeljebb azt mondhatjuk, hogy bizonyos értékei egy másik kultúra számára elfogadhatatlanok. Ennek ellentmondásossága nyilvánvaló, ha meggondoljuk, hogy ezen az alapon nem ítélhetné el a hágai bíróság a náci bűnösöket, hiszen csak a náci kultúrában elfogadott „igazság” szerint jártak el... – miközben mindenki számára nyilvánvaló, hogy borzalmas bűntetteket követtek el.

Az abszolút igazságról megfeledkező mai világ sok tekintetben az antik Colosseumhoz hasonlít, ahol az arénában gyermekeink, fiataljaink küzdenek a vad oroszlánokkal – a céltalansággal, a depresszióval, a korán elkezdett szexuális élet következményeivel stb. Védelmet csak az nyújthat, ha igazi értékekkel vértezzük fel őket.

Összefoglalónk a Fiatalok az Élet Küszöbén című program kézikönyvében ismertetett gondolatmenet alapján készült. A Timóteus Társaság 13 és 18 év közötti fiataloknak szóló programja az alapvető keresztény értékek alapján foglalkozik olyan kérdésekkel, mint önismeret, szexualitás, értékek, erkölcs és jellem, házasság és család, tartós kapcsolatok, AIDS- és drogmegelőzés. Bővebb információ, kapcsolat a FÉK honlapján.

Magyar Kurír

(mk)

Kép: degaz.blog.hu

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!