Miért twitterezik Ravasi bíboros?

A bíboros elmondta: két dolog ösztönözte arra, hogy belépjen ebbe a kommunikációs környezetbe. Az egyik az, hogy ez a háló nemcsak az azonnali kommunikáció értékét hordozza magában, hanem új felfogást is az emberek egymással való találkozásáról, sőt, bizonyos szempontból új látásmódot az emberről. Egy globális kulturális jelenségről van szó — állapította meg. A másik pedig, hogy az új kommunikáció és az új média színterén alapvető a vallási, a spirituális dimenzió, mindaz, ami túlmutat a hétköznapokon. A világhálón nagyon sok vallásra vonatkozó kérdés van.

Gianfranco Ravasi pontosította, hogy twitt-bejegyzései nem homíliák – ahogy azt valaki nevezte –, hanem bibliai, vagy kortárs kultúrából vett idézetekhez kötődő, lényegbe vágó gondolatok, melyeket úgymond világi gondolatoknak is lehetne nevezni, hiszen mindenkinek jók, nem csak a hívőknek. A „twitter-homília” kifejezés onnan ered, hogy néhány pap — a legismertebb közülük talán Hervé Giraud francia püspök — nagyon rövid homíliákat tett a Twitterre, erkölcsi, lelki, vallási gondolatokat, melyeket maximum 140 karakterben ír le. Ezek formai szempontból nagyon jelentősek, mert közvetlenül tudnak hatni, egyetlen gondolattal azonnal, és rendkívül elsöprőnek és hatékonynak bizonyulnak.

Azzal kapcsolatban, hogy nem tart-e a bejegyzései felületes olvasásától, elmondta: a kommunikáció két véglete folytonosan konfrontálódik egymással. Egyrészről jelen van egy olyan kultúra, amelyet egy szinte őrült kommunikációs szenvedély mozgat, amely abszolút lényegre törést igényel, azonnali és világos kifejezésre törekszik, olyan világos kifejezésre, ami mindent a lényegre egyszerűsít. Ez a szinte csak koordinátákból és lényegre törő mondatokból álló kommunikáció eltörli az érvelést, a megvitatást. Emellett ott a másik véglet, az elmélyítést, dokumentációt igénylő vallási, kulturális beszédek.

„Úgy vélem, hogy nagyon fontos mindkét oldalt figyelembe venni: az, hogy írok egy lényegre törő üzenetet, nem zárja ki például, hogy összetett cikkeket írjak a L’Osservatore Romanóban vagy az Avvenirében. Nem szabad elfelejtenünk, hogy főleg vallási téren nem elég csak lényegre törően, elsöprően kommunikálni. De az sem lehet, hogy csak hagyományos homíliákra, részletes hitoktatói kommunikációra, vagy teológiai értekezésre szűkítsünk le mindent. Mindkét oldalra szükség van” – jegyezte meg a bíboros.

Twitter-bejegyzéseinek ma több mint 8000 olvasója van. A bíboros elmondta, hogy rendkívül sok időt és energiát igényelne, hogy az ott kapott kérdésekre és provokációkra válaszolna, de hozzátette, hogy a Famiglia Cristiana illetve az Il Sole 24 Ore oldalán blogot vezet, és az ott szereplő írások válaszolnak a kapott kérdésekre és provokációkra. Emellett más kommunikációs műfajokat is követ vagy használ, és úgy véli, hogy ezek nagyon fontosak azok számára, akik teljesebben akarnak hírül adni valamit. Beszél többek között egy tévéműsorban, ahol sokkal alaposabban tud kifejteni egy témát, mivel 19 perc áll rendelkezésére. Sokféleképpen kell megnyilatkozni, mivel a környezetünket is a sokféleség jellemzi – hangsúlyozta. Nem csak egy-egy kifejezésforma határozza meg világunkat, mint egykor a nyomtatott sajtó vagy a tévé. Az internet olyan sokrétűséget hozott magával, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert — ahogy a nyelvészek mondják — ez valós környezetet jelent, aki ki akarna bújni alóla, végül az is belekerül, valamiképpen belevonzódik.

A nemrég indult twitterezésével kapcsolatban a bíboros megállapította: az eddigieket pozitívan értékeli, mindamellett, hogy ez számára is a belerázódás időszaka és látja ennek a kommunikációs módnak a negatív vonásait is. Az a tény, hogy mindennap növekszik az olvasóinak száma, hogy igény van arra, hogy kérdéseikre választ kapjanak, mások pedig tovább küldik ezeket a twitteket azt mutatják, hogy a bejegyzés üzenete pozitív. Szent Pál mondta: érdemes megszólalni minden környezetben, és használni mindazt, ami csak jó a minket körülvevő valóságban. A Twitteren keresztül is tükröződik az ember vágya, hogy túllásson a konkrét, anyagi dolgokon. Gyakran olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek az életre, a halálra, a halálon túlra, az igazságosságra, a szeretetre, a fájdalomra, vagy általánosságában véve a rosszra vonatkoznak – mondta el Gianfranco Ravasi.

Magyar Kurír

(lt)