A misztériumnak arca van – jubileumi ifjúsági zarándoklat Márianosztrára

A jubileumi lelki program témája ezúttal maga a zarándoklat, a zarándok-lét volt, középpontba állítva azt, hogy egész életünk voltaképpen zarándokút. Az első nap gondolatai az út és az útitársak körül forogtak. A Szűzanya hónapjának első napján a csobánkai Mária-kegyhelynél, az első állomásánál került sor az új zarándokok jelképes befogadására, akik most igen számosan, közel százan voltak. Felemelő volt az a folyamat, ahogyan az eltelt három évtized esztendeit a jelen felé „visszaszámolva" sorra előléptek azok, akik az adott évben voltak először márianosztrai zarándoklaton – majd miután mindannyian megkapták az idei rendezvény szimbólumát, a szalagot a 39. zsoltárból vett mottóval: „...zarándok, mint az őseim mind", a végén ők akasztottak ugyanilyet az idén először zarándoklók nyakába... Nagy taps fogadta az elsőként előlépőt, a harminc évvel ezelőtti zarándoklat egyetlen jelenlévő tanúját, Vargha Miklós Péter regnumi atyát. A taps a résztvevők háláját fejezte ki azért, hogy annak idején – lengyel testvérek példája nyomán – bátor lélekkel életrehívta, és azóta is fenntartja (immár egy kibővült, fiatalos szervezői csapattal körülvéve) ezt az értékes hagyományt.

A társak nemcsak azokat jelentik, akikkel most együtt rójuk a kilométereket: a „velünk zarándokolók” között azokat is felfedezi a hívő szem, akik előttünk járták életük zarándokútját, „futották végig a pályát". A délutáni állomásoknál ezért olyan szentek – például Szent Pál, Boldog Özséb vagy Szent Gellért – életével kapcsolatos állomások, feladatok várták a fiatalokat, akiknek valamilyen közük van a bejárt úthoz, illetve a zarándokláshoz. A nap estéjén Székely János esztergom–budapesti segédpüspök mutatott be szentmisét a táborban. Ezen még jelen voltak azok a szeminaristák is, akik – bár a másnapi Mindszenty-ünnepség miatt vissza kellett térniük Esztergomba – az első napot végigjárták a fiatalokkal.

A következő nap, szombat gondolatainak középpontjában a csend és az imádság állt – azzal az üzenettel: ha a lényeget akarjuk megragadni, utunkat Istenre figyelve kell járnunk. A nap kezdetén Brückner Ákos OCist szentimrevárosi plébános indító gondolataival keltek útra a fiatalok, majd Vértesaljai László SJ szemlélődő imádságról szóló bevezetője után, a gyönyörű Apát-kúti völgyben tartott „csendszakasz" végén alkalom nyílt bűnbánati liturgia keretében az egymással és Istennel való kiengesztelődésre. A Dunán átkelve a Nagymaros fölötti Törökmező táborhelyén tartott szentmise és szentségimádás elmélyítette Krisztus eucharisztikus közelségének örömét, és egyben előkészítette a következő nap témáját.

Vasárnap, az utolsó nap a zarándoklat voltaképpeni célját és közegét: a misztériumot, a rejtelmet, a titkokat állította középpontba. Ennek egy kifejeződése volt, amikor a márianosztrai kálváriához érve a résztvevők a réten formába rendeződve egy eucharisztikus szimbólumot, a kelyhet és az ostyát formázták meg. Nagy sikert aratott, amikor a folyamatról készült vetítést a templomban a szentmise után mindenki megnézhette.

A záró szentmisében Balás Béla kaposvári püspök, az MKPK Ifjúsági Bizottságának vezetője a jelenlévő misztériumról: Krisztusról, a Jó Pásztorról beszélt. Kiemelte: életünknek, zarándokutunknak mindig a végső titok, Isten felé kell tartania. Õ az, aki mindig jó táplálékkal vár bennünket, s nekünk nem kell „megennünk" mindent, amivel a világ akar „megetetni" bennünket...

Zarándoklat, mely magáról a zarándoklatról szól – a három nap során mindig előtérben volt ez a gondolat, amit a szervezők igyekeztek egyszerű, de a fiatalok látásmódjához közeli eszközökkel megfogalmazni. Az út nem ér véget a szent helyhez érve, hanem folytatódik mindennapjainkban – s remélhetőleg a márianosztrai ifjúsági zarándoklatok sora is folytatódik fiatalok generációin keresztül.

Horánszky Anna/Magyar Kurír