Mit teszünk és mit tehetnénk a hajléktalanokért?

A hajléktalanok mai helyzetéről, a rendszerváltást követő szociálpolitika értelmezésén keresztül, a segítés társadalmi, egyházi, civil és egyéni felelősségét is érintve járta körbe a hajléktalanokat segítő és nehezebb helyzetbe hozó intézkedéseket Ferge Zsuzsa és Gáncs Péter. A szociológus arra a kérdésre, mi az állam szerepe, elmondta, hogy „volt olyan idő, amikor az államnak nem volt dolga, hogy a szegénységgel foglalkozzon, mert ezt a feladatot vagy az emberek, vagy az egyház ellátta. Aztán a kapitalizmus hajnalán jött egy korszak, amikor rettenetes mennyiségű ember egyszerűen kilökődött a semmibe és tömegessé vált a szegénység. Az állam erre nagyon sokáig úgy reagált, hogy kitoloncolta és elkergette ezeket az embereket. Nagyon későn alakult ki az, hogy az állam valós feladatának tekintse a segítést.” A mai szociálpolitikával kapcsolatban Ferge Zsuzsa leszögezte, „be kell vallani, hogy a mai szociálpolitika nem kedvez a szegényeknek. Minden embernek megvan az élethez való joga, így állami feladatnak tekinthető ennek biztosítása.”

„Az evangélikus egyházon belül nagyon csekély számú intézmény foglalkozik kimondottan a hajléktalanok megsegítésével. A rendszerváltást megelőző időszakban nem végezhettünk ilyenfajta tevékenységet és ehhez sajnálatosan hozzászoktunk. Az egyháznak az a feladata, hogy most már ne az épületeinek állagával, hanem a templomaiból való kilépéssel foglalkozzon. Az a nehézség, hogy sokszor nehezen találjuk az utat azokhoz az emberekhez, akik önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerültek, de ez nem mentesít minket attól a kötelességtől, hogy az elesettek mellé lépjünk” – fogalmazott Gáncs Péter. Az elnök-püspök megjegyezte, hogy „Magyarország Alaptörvénye az élet védelme és az elesettek megóvása mellett áll”. A püspök azonban azt is leszögezte, hogy „ezek a paragrafusok akkor válnak élővé, ha nemcsak ott, hanem a gyakorlatban is megtapasztalhatóak”.

A beszélgetés során egyetértés volt abban, hogy a szegénység mind bibliai, mind etikai megközelítés alapján olyan állapot, mellyel a társadalom minden rétegének szükséges foglalkoznia. Gáncs Péter örömteli egyházi példákat említett – szeretetszolgálattal foglalkozó gyülekezeteket, valamint az Ökumenikus Segélyszervezet által végzett munkát –, ahol ez a mindennapi gyakorlat része. Ferge Zsuzsa a civil kezdeményezéseken belül a Város Mindenkié csoport tevékenysége mellett érvelt, azonban egyetértett azzal a felvetéssel is, hogy a civil szektor felszólalásai nem elég reprezentatívak, hiszen az összefogás hiánya ezen a területen is érződik.

Az élő internetes közvetítés segítségével a világhálón is követhető disputához hozzá islehetett szólni. A kérdések a szegénységpolitika lehetőségeire, külföldi tapasztalatokra és az egyház és a civil szektor erősebb érdekérvényesítésére irányultak.

Az Asztali beszélgetések sorozat következő alkalma  március 29-én lesz a Petőfi Irodalmi Múzeumban, amikor György Péter esztéta és Szabó B. András evangélikus lelkész az emlékezetkultúráról és a holokauszt emlékévről fog disputát folytatni.

evangélikus.hu/Magyar Kurír