Az érzelmek széles skáláját megmozgató, spirituális erejű, egyszerre modern és hagyományos zenei eszközökkel megkomponált oratorikus mű – melynek ősbemutatója húsvétkor volt Veszprémben, a Szent Mihály-székesegyházban – az utolsó vacsorától kereszthaláláig és eltemettetéséig kíséri végig a Megváltót szenvedésének útján.
„Légkörre van szükségem, nemes minőségre; hegedűkben, kőben, papírban, az életben” — idézte Korzenszky Richárd bencés perjel Borsos Miklós gondolatait a hangverseny bevezetőjében. Mindannyian vágyunk erre a „légkörre”, szeretnénk nagyot lélegezni, s szeretnénk, ha nem fojtogatna bennünket semmi ebben a világban. Mindannyiunknak meg kell küzdenünk életünk útján sokféle kihívással. Ezen az úton vannak bukások, felemelkedések, de ami kiemeli, felemeli ezt az utat, hogy van célja: Istenhez vezet. S a Lélek kiáradásának ünnepén ez a cél most egységbe kovácsol. Kívánta, hogy Krisztus mai tanítványaiként okuljon a hallgatóság a drámai erővel magával ragadó műből, melyben a kórus énekével, instrumentális hangszerek kíséretével sorra megelevenedtek a szenvedéstörténet drámai stációi. A művet a szerző vezényelte.
Az előadás végén, mintegy a húsvéti ünnepkör méltó zárásaként, felcsendült az örömhír Händel Messiásából.
Toldi Éva/Magyar Kurír