Mozaikok a római ministránstalálkozóról

A tikkasztó hőség ellenére a római ministránszarándoklat magyar résztvevői – a határon túli ministránsokkal mintegy 1900-an – a tervezett programnak megfelelően már az első nap ellátogattak hét zarándoktemplomba. A Santa Maria dei Angeli-templomban Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, a magyar delegáció vezetője mutatta be az ünnepi magyar misét.

A városban mindenütt vidám hangulat kísérte a ministránscsapatok találkozásait. Európai országai közül Svájc, Luxemburg, Litvánia, Skócia, Lengyelország, Ausztria, Szerbia, Magyarország és a legtöbb résztvevővel (35 000 fő) Németország képviselte magát.

A Szent Péter téren, a pápai audiencián becslések szerint mintegy 48 000 fiatal volt együtt. A fiatalok „Benedetto, Benedetto” lelkes, ütemes éneke köszöntötte a nyitott pápamobilon érkező pápát, aki tiszta magyar mondatokkal biztatta a fiatalokat: „Szeretettel köszöntöm a magyar ministránsokat, akik szép számban vannak jelen, és mindegyik egyházmegyét képviselik. Az oltárszolgálat méltó végzése egyben tanúságtétel, apostolkodás is. Legyetek Krisztus tanúi az oltár közelében. Szívből adom apostoli áldásomat. Dicsértessék a Jézus Krisztus.”

Minden nemzetnek más színű volt a nyakkendője, így lehetett megtudni, ki honnan jött. A találkozó végén a különböző nemzetiségű ministránsok elcserélték kendőiket egymással, a ritka színeknek nagy értéke volt – a legértékesebb a fehér színű vatikáni kendő volt.

A rengeteg élmény, a feszített program, a forróság és zsúfoltság közben nehéz lemérni a találkozó hatását. Az utolsó római estén a magyar ministránsok szálláshelyén, a szaléziaknál a Via Tiburtinán próbálták a fiatalok összegyűjteni élményeiket – az összegzések közül az egyik legmaradandóbb ez volt: „Kérdésekkel jöttem Rómába, megkaptam a legtöbbre a választ. Azt hiszem, igent mondok a papi hivatásra!”

A találkozó mottója Spiritus Vivificat – a Lélek az, ami éltet, így is működhet a lelkekben!

Bodor György, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye hivatásreferense/Magyar Kurír