Műfajszervesítés – Három zongoralemezről

Három kortárs zeneszerző-előadó mégis dacolt a korszellemmel, és legújabb lemezén jórészt a fekete-fehér billentyűk keltette hangzásra bízta magát.

Közülük talán a görög szintetizátorvarázsló, Vangelis kötötte meg a legtöbb kompromisszumot: az életművének javán már túl lévő alkotó nem invenciózusságáról, inkább szárnyaló dallamairól és gondosan kikevert elektronikus hangzásairól ismert. A kései éveiben alaposan megritkult, jórészt különböző űrkutatási projektekhez készített albumai után felüdülés belehallgatni Nocturne című, korábbi és vadonatúj szerzeményeket egyaránt felsorakoztató lemezébe. Vangelis rutinos művészként ravaszul ötvöz régit és újat: miközben felhangzanak a Tűzszekerek, a Szárnyas fejvadász vagy az 1492 – A Paradicsom meghódítása legendás dallamai, szinte észrevétlenül csempészi közéjük friss muzsikáját. S megőrizve alapvetően szellős, nyugodt hangképét, bizony felhasználja jól bevált szintetizátorait – hol erősebben, hol finomabban, de sehol sem tolakodóan.

Ola Gjeilo norvég-amerikai kortárs zeneszerző témájában hasonló, megközelítésében azonban különböző, Night című albuma egy igazi éjszakai utazásra invitál. Az apró, gyakran egyetlen zenei alapmotívumra épülő kompozíciók a szerző elmondása szerint New York-i lakásának éjjeli magányában születtek. A letompított, szelíden simogató, stúdióbefolyástól többnyire mentes zongorahangzás valóban különleges atmoszférát teremt, amelyhez hozzájárul a tételsor darabjainak letisztultsága. Gjeilo eddigi életműve megmutatja, otthonosan mozog a kortárs zenei műfajokat keresztező crossover területén, itt azonban csupán néhány modális dallam, itt-ott felbukkanó szokatlan ritmizálás utal minderre. Kétség nem fér ahhoz, hogy Gjeilo finoman klasszicizálni próbál, lemeze könnyen befogadható egyszerűségben utazik, ám kevés igazán emlékezetes pillanatot nyújt.

Annál inkább felhívja magára a figyelmünket Vedres Csaba zongorista-zeneszerző legújabb albuma, a Crossover, melynek nyitótétele máris lendületes örvénylésbe ragadja hallgatóját. Vedres ambíciói valóban komolyzeneiek: a klasszikus hangrendszer huszonnégy hangnemének mindegyikében komponált darabját fűzte össze egyetlen zongoraciklussá. A szerző életművében komoly előzményei vannak e vállalkozásnak: Chick Corea Children’s Songs-ciklusa a bartóki hagyományokat átörökítve máig minta Vedres Csaba számára, aki saját, hasonló szerkesztésű művei (Mesék, levelek; Mire megvirrad-ciklus; Stanislawski-dalok) után maga is feldolgozta az amerikai jazz-zongorista híres darabját vonósnégyesre (Tisztelet Chick Coreának). A művészi fejlődés szinte kézzelfogható, és a választott műfajban talán most ért fel a csúcsra: a Crossover album 24 zongoradarabja elképesztően változatos zenei mikrokozmoszt tár fel előttünk, melynek legfontosabb vezérlőelve a sűrítés. Koncentrált, gyakori témafejlesztésekkel teli, mégis ragyogóan egybefont karakterdarabokat hallunk, melyek változatos, mégis egységes stílusa egészen váratlan műfajváltásokat is megenged. Vedres bátran használja a klasszika, a romantika, a blues, a jazz, a rock, a magyar népzene, sőt, egy-egy kikacsintás erejéig a kortárs popkultúra stílusjegyeit is, ám puszta összeillesztés helyett szervesíti őket. Építménye lenyűgöző, de nem idegen: ott lüktet benne a korszellem, minden taktusa ismerős, miközben támaszkodik az elődök hagyományaira.

A világ mintha már elfelejtette volna, hogy valódi, igaz eredmény nem érhető el küzdelem nélkül. Míg Vangelis és Gjeilo a legújabb albumán megelégszik annyival, hogy kedves műfajait egymás mellé helyezve elringassa hallgatóját, Vedres verejtékes, ugyanakkor ihletett szintézise új minőséget teremt: az érvényes kortárs zene nyelvét.

Paksa Balázs

Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2020. április 26-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.