Az összejövetelre november 20-án került sor Rómában. Középpontjában azt állt, hogy a művész – úgy mint az Egyház – a hit szépségéről tesz tanúságot. „A hit szépsége sosem lehet akadálya a csodálatos művészi alkotásnak, ugyanis a hit a művészet éltető tápláléka és végső horizontja. A valódi művész – idézi a pápa a II. Vatikáni Zsinat művészekhez szóló üzenetét – a világ szépségének őrzője és különleges esztétikai érzékének, valamint megérzésének köszönhetően másoknál mélyebben tudja befogadni hitének szépségeit, melyet aztán saját nyelvezetével fejez ki és közvetít mások felé. A művész sajátos és egyéni elképzeléseivel járul hozzá az Egyház küldetéséhez különösen akkor, amikor arra hivatott, hogy a hittel, a liturgikus cselekménnyel kapcsolatos tapasztalatairól készítsen művészeti alkotást”.
A Szentatya üzenetének végén egy 1931-es, az akkor még pap Giovanni Battista Montini tollából született értekezést említ meg, amelyben a későbbi VI. Pál pápa arra buzdítja a művészeket, hogy fejezzék ki mindazt, ami szavakkal ki nem fejezhető, ami a szemnek láthatatlan. XVI. Benedek pápa üzenetében arra hívja a művészeket, hogy a hit évében művészi tevékenységük ölelje át az emberi létezés minden dimenzióját. Ezáltal hatékonyan tudnak tanúskodni a Jézus Krisztusba vetett hit szépségéről, az Úr ugyanis az emberiséget megvilágító Isteni dicsőség képmása.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír