Nagyböjti lelkigyakorlat Mosonszentmiklóson

Mindhárom napon lehetőség adódott szentgyónásra. Pénteken a szentmise előtt a helyi plébános, Winkler Zsolt atya vezetésével, az egyházközség ifjúsági körének tagjai közreműködésével keresztutat jártak, melyen részt vettek az általános iskolát végző hittanos gyermekek is.

Lelkigyakorlatos elmélkedéseiben Kelemen Áron atya kifejtette: „A böjt és a bűnbánat nem a rombolásnak és a romok eltakarításának az ideje, hanem az építésé. Sokszor nem látjuk az ok-okozati összefüggéseket a saját életünkben, amelyek egymásra épülnek. Nem csekély tudomány ezeket meglátni, és mögéje látni a dolgoknak, s ez a mindennapi kapcsolatainkra és a Jóistennel való kapcsolatunkra is igaz. Mikor felállítjuk magunknak az ok-okozati összefüggéseket, általában csak öncélú érdekeink kerülnek előtérbe, s sokszor csak később derül ki számunkra, hogy mi miért történt. Viszont feltehetjük azt a kérdést, hogy nem fordíthatjuk-e meg életünkben ezt a sorrendet? A választ akkor kaphatjuk meg, ha tudatosan arra törekszünk, hogy életünk minden lépésében és tetteink mögött meglátjuk Isten jóakaratát, s elfogadjuk azokat. Nagyböjti önvizsgálatunknak legyen része: kit keresünk mi valójában az életünkben? Mi az, ami felett észrevétlenül elhaladunk? Mi az, amit érdemes lenne megtartanunk? Építjük-e az Istennel való kapcsolatunkat? Jézus szavai által szeretne felébreszteni bennünket, ugyanis Isten nem arra hív meg bennünket, hogy mindenki keresse meg a saját igazságát, hanem hogy az Ő egyetlen igazságára felnyissa a szemünket.
Álljunk meg egy pillanatra Ozeás próféta szavainál: 'Térj vissza az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el.' (Oz 14,2) Nem biztos azonban, hogy mindig jól értjük ez a mondatot, hisz valószínűleg úgy képzeljük el, mint egy bírósági tárgyalást: elbuktam, mert bűnt követtem el, ami ellenkezik az Istennek törvényével, és ezért Isten meghozta az ítéletet. A bukásnak az oka maga a tett, amit az ember követ el, viszont vannak olyan bűnök melyek az állapotból, vagy felindulásból következnek. Minden gyónás végén megfogadjuk, de tényleg elkerüljük-e a bűnre vezető alkalmakat? Ozeás szavai nem azt jelentik, hogy nincs rögtönítélő bíróság, hanem azt, hogy elbukásunk magának a bűnnek a következménye. Mikor a sátán a bűnbe visz minket, azt próbálja elhitetni velünk, hogy utána jól fogjuk érezni magunkat, de mindezek után a sátán egy jót röhög a markában, mi pedig az Istennel szemben való távolságunkat növeljük. Azonban mi induljunk el az építés irányába, hogy tudjunk szembenézni minden bűnünkkel, ezáltal tudjuk csökkenteni ezt a távolságot, ami az Isten és közöttünk van, valamint hogy felismerjük végtelen szeretetét lelkünkben és embertársainkban.

Hagyjuk-e egyáltalán megtérni a mellettünk élő embert? – ez lehet kérdésünk a saját megtérésünk kérdése mellett. Történik valami nagyszerű dolog az életünkben, és mi máris elkezdünk az apró részletekben hibát keresni, s elveszik a szemünk elől maga a jó cselekmény. Amikor valaki, vagy valami mellett, hitünk igazsága mellett vagy Jézus mellett kellene állást foglalni, akkor egyszerre megijedünk, hogy valami bajunk lesz belőle. Sokszor nem vesszük figyelembe, hogy az általunk szeretett személy arra vágyik, hogy mellette álljunk. Általában csak az önérdekünk van előtérbe helyezve, s ki akarunk bújni a dolgok elől. Az Úristen azonban feltárja szemünk előtt azt, hogy mi a fontos az életünkben, s érdemes abból a rutinból kilépni, amibe benne vagyunk, viszont mindenkor rá kell bíznunk az életünket az Istenre. Ehhez azonban az kell, hogy hagyjuk magunkat megtérni.”

Fotó: Ott Gergely

Magyar Kurír