Nagymaros: házasság, a szélessávú boldogság

Valaki barátian hátba vág a nagymarosi vasútállomáson, miután leszálltunk a vonatról. Hátranézek, plébánosom az, a szombaton Nagymaroson szolgáló sok pap egyike. Nagymaros ideális hely az ilyen ifjúsági találkozók számára, a katolikus (és a református) templom úgyszólván a vasút mellett van, a szomszédban a plébániával és kertjével. A többség tizenéves, de azért vannak bőven húszasok is, nem is beszélve a találkozóra valószínűleg gyermekkoruk óta járó felnőttekről – állapítom meg, amikor a konferanszié felméri, melyik egyházmegyéből hányan jöttek. 

Régen sem volt rózsásabb a helyzet, mint most, akkor is pogány volt a világ – mondja Sillye Jenő, aki előadásával felvezeti a nap témáját, a házasság szentségét (Boldogság – szélessávon, ahogy szól a találkozó mottója). A választás nem véletlen, a Család évében miről lenne szó másról – az őszi találkozó témája pedig a család lesz. Sillye Jenő nagy idők tanúja, emberemlékezet óta jár a Dunakanyarban megrendezett seregszemlére. Mint mondja, feleségével, Julcsival bőrönddel kezdték és az anyukájánál laktak először. 

Fontos megjegyzés ez olyankor, amikor éppen arról cikkeznek a lapok, hogy a nyolcvanas években születettek nemzedéke nem tud elköltözni otthonról az egyetem befejezése és a munkába állás után, és így később önállósul, és maguk az érintettek is erről panaszkodnak. A minta ugyanis a szülők nemzedéke volna, akiknek állítólag sikerült ilyenkor elköltözve önálló háztartást alapítani. Sillye Jenő azonban saját dalaival kísért előadásában – amit talán impressziókból álló tanúságtételnek lehetne nevezni – rávilágított, hogy régen sem volt ez másként, és ettől még vállalták a házasságot és a családot az emberek. 

Felesége, Julcsi arra hívta fel a figyelmet, hogy ma sokszor nevetségessé akarják tenni az anyai hivatást, úgy állítják be, hogy aki nem akar dolgozni, az sok gyereket vállal. Ezzel szemben viszont csak a nő tud otthont teremteni. Ne harcoljunk a férfiakkal! – hívott fel Julcsi, megjegyezve: a hazaérkezés pillanata mindig legyen egymásé, ekkor pár percre tegyük félre a bajainkat. Sillye Jenő még megjegyezte, hogy a család a kereszténység utolsó végvára, márpedig a végvári harcokban nagy gyakorlatunk van.

Két fiatal házaspár is beszélt a kapcsolatáról. Halupka Attila és felesége, Rebeka, akik a MÉCS családközösségből jöttek, elmondták, hogy már azt is tanúságtételnek érzik, amikor a gyermekeikkel felszállnak a metróra. Fogarasi Fábián és felesége, Kata több példával szemléltették a keresztény házasság lényegét, és elmesélték, hogyan adtak esküvőjük előtt meghívót magának Istennek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, védőszentjeiknek és az angyaloknak.

Minden ember elemi erővel vágyik arra, hogy szeressék. Hogy legalább egyvalaki megértse, és elfogadja olyannak, amilyen. De van, hogy úgy érzi, erre semmi esélye. Sőt, hiába bizonygatják neki annyian, néha azt is nehéz elhinnie, hogy Isten tényleg feltétel nélkül szereti őt. Olyan nehéz felfogni, hogy Isten állandóan közeledik felénk, mindent megtesz, hogy megismerjük, mi mégis olyan keveset tudunk róla – olvasható a találkozóra írt levélben.

A bevezető előadások után több lehetőség közül lehetett választani. A Duna-parton kiscsoportos beszélgetések indultak, férfi és női szerzetesrendek képviselői beszéltek hivatásukról, Kerényi Lajos piarista a keresőkről és keresőkkel beszélt a templomban, a plébániakertben a főelőadókkal lehetett társalogni. A Közép-Európai Katolikus Ifjúsági Együttműködésről  (MEKT) láthattak filmet az érdeklődők, és  beszélgethettek  Markus Muth atyával, a találkozó osztrák vendégével. Jelenits István előadásában a Biblia emberképét mutatta be a kellemesen hűvös református templomban a teremtéstörténettel kezdve Szent Pálig.

Felkapaszkodtunk a nagymarosi kálváriára is, ahol Brückner Ákos ciszterci szerzetes és Várnai Péter, valamint Somogyi Sándor atya válaszolt a nekik feltett kérdésekre. Miért kell olyan sokat készülni a házasságra? Miért olyan hosszú és unalmas a mise? Házasodhatnak-e más vallásúak? Többek közt ilyen kérdéseket kaptak az atyák Várnai Péter elmondása szerint. Az elsőre úgy válaszoltak: a jogosítvány megszerzése is hónapokba telik, a házasság pedig sokkal komolyabb dolog. A más vallásúak pedig házasodhatnak, de a világnézeti azonosság fontos egy kapcsolatban, ezért az eltérő vallás „fokozott akadálypályát” jelent. 

A szeretet szabadságára és a szabadság szeretetére kaptál meghívást. Isten egyszerre teremtett szabadnak és szeretetre képesnek. E kettő egysége az emberi természet lényegéhez tartozik. Ha az életedben a szabadság és a szeretet sohasem kerülnek ellentmondásba egymással, akkor biztos lehetsz benne, hogy jó úton jársz – fogalmaz a levél. 

A visegrádi panoráma nem csak a hozott szendvicsekből való ebédnek szolgált pazar díszletként, hanem a szentségimádás utáni zárómisének is – a nap pedig már nem szemből, hanem a hátunk mögül sütött. Valószínűleg mire a vonat hazavitt minket, a nagymarosi vasútállomás környékéről is eltűnt a kis keresztény kirakodóvásár, és velük együtt a rengeteg fiatal is, hogy ráköszöntsön a városkára megszokott, csendes estje. 

Az egynapos zsivaj október elsején ismétlődik meg újra. Bővebben Nagymarosi Ifjúsági Találkozó honlapján olvashat az eseményről, a legfrissebb híreket pedig a találkozó Facebook-oldalán kísérheti figyelemmel. 

SzG/Magyar Kurír