Nagymarosi Ifjúsági Találkozó a ferences jubileum jegyében

A nap 9 órakor közös reggeli imával kezdődött, amelyet Dobszay Benedek OFM vezetett. 10 órától Barsi Balázs OFM tartott előadást.

Az előadás után a fiatalok számos lehetőség közül választhattak: akik Barsi Balázst szerették volna tovább hallgatni, a művelődési házban folytatták a délelőttöt; a plébániakertben ferences testvérekkel, nővérekkel, valamint a Ferences Világi Rend tagjaival lehetett beszélgetni; a plébániatemplomban szokás szerint Kerényi Lajos piarista várta a „keresőket"; a művelődési ház kistermében Nobilis Márió, a Teremtésvédelmi Munkacsoport tagja tartott előadást „Ki minket hord és enni ad – felelősségünk a teremtett világért" címmel.

A református templomban, amely szokás szerint egy biblikus előadásnak adott helyet, Berhidai Piusz OFM várta az érdeklődőket. A kálvárián Brückner Ákos Előd OCist és Várnai Péter válaszolt a fiatalok kérdéseire a „Kérdezz! Felelek!” fakultáció keretében. A Duna-parton lehetőség nyílt kiscsoportos beszélgetésekben is részt venni. Az érdeklődők férfi, illetve női szerzetesekkel is tölthették a fakultációt, amelynek célja volt, hogy a fiatalok feltehessék kérdéseiket és közelebbről is megismerhessék a rendek életét. A kálváriára vezető lépcsősor egyik kápolnájába azok térhettek be a nap folyamán, akik a szentségimádásba akartak bekapcsolódni.

Az ebédszünet után a plébániakertben is szentségimádás kezdődött a Ferences Kisnővérek vezetésével, majd rövid szünet után kezdődött az énekpróba. A szentmisét Magyar Gergely OFM, ferences tartományfőnök mutatta be a jelenlévő papokkal együtt. Szentbeszédében úgy fogalmazott: művészet megtalálni egy emberben, hogy valójában ki is ő. Sokan álruhában járnak, álarcot, burkot viselnek magukon. Amikor az idegen, tőlünk távol álló, vagy eltávolódó emberekre tekintünk, az is fontos, hogy mi hogyan nézünk rájuk. Assisi Szent Ferenctől egyfajta hozzáállást tanulhatunk: az álarcok mögé látni, észrevenni a kőben a szobrot, mint Michelangelo, a hajléktalanban a tanult embert. Ferenc nem azért ment oda a lepráshoz, mert az kellemes dolog, nem is „izomból", magát megerőszakolva, hanem azért, mert felfedezett benne valamit: Krisztust. Ilyen az Isten országa: legtöbbször úgy van közöttünk, mint a földbe rejtett kincs.

Fontos feladatunk, hogy mindenkiben és mindenben észrevegyük ezt az elrejtett kincset – fogalmazott Magyar Gergely. Hogyan lehet ezt megtenni? Minden kereszténynek a hivatása, hogy lefejtse a másikról a burkot, és észrevegye benne azt, akiért ő értékes. Ha van erőnk, ha vesszük a fáradságot, ezt meg tudjuk tenni. „Ne ijedj meg a papok hibáitól! Ne ijedj meg az egyház bűneitől, szennyeitől, ne ijedj meg a templomban melletted ülőnek a nyomorúságától, bűneitől, hitetlenségétől, hanem törődj azzal, hogy te észrevedd a rejtőzőt! És ha te észreveszed a rejtőzőt, ne lustálkodj, hanem sugározd magad körül mindenki felé!" – bátorította a fiatalokat a ferences tartományfőnök. Itt van, jelen van. A hajléktalanban, a szenny mögött, a tisztátalan templomokban és a tisztátalan emberek szívében ott van, jelen van! Kérjük Szent Ferencet, aki megkapta ezt a hitet, s aki újból és újból az Úrnak tulajdonítja ezt a kegyelmet, hogy rázzon fel bennünket, 800 éves közösségének tagjait, férfiakat és nőket, fiatalokat és időseket, családosokat és tisztaságban élőket, rázzon fel, hogy újból az ő lendületével tudjunk hitet és reményt adni sokaknak a szívébe!" – zárta szentbeszédét Magyar Gergely.

A mise végén a Gyerekmaros résztvevői is bevonultak a templomkertbe. A zenei szolgálatot a Boanergész és az Eucharist együttesek végezték.

Magyar Kurír

Képek: Bors Katalin