Nobilis Márió atya, az Országos Lelkipásztori Intézet (OLI) új főtitkára hangsúlyozta: Nagymaros 30 esztendeje ad lehetőséget arra, hogy a magyar keresztény fiatalok folyamatosan találkozhassanak egymással, s megerősödjenek hitükben. Megszenvedett, megszentelt hagyomány ez, hiszen a kezdeti időkben egyáltalán nem volt veszélytelen dolog Nagymarosra elmenni – mondta az OLI főtitkára, aki szerint az egykori résztvevők csöndes tanúságtételt tettek a hitükről, vállalták a fehér vértanúságot. Vonatkozik ez az egyházi és világi személyekre egyaránt.
Nobilis Márió arra is kitért, hogy Nagymaros élő hagyomány, a szervezők mindig ügyeltek az idők jeleire, arra, hogy a társadalmi, politikai, életmódbeli változások következtében természetesen egészen másképpen kell ma szólni a fiatalokhoz, mint harminc, vagy akár csak tíz évvel ezelőtt. Ezért ezek a találkozók mindig adtak valami újat a különböző korszakok fiataljainak.
Ady Ferenc, aki eddig valamennyi nagymarosi találkozón részt vett, arra emlékeztetett, hogy Nagymaros kezdetben szinte csak Budapestről vonzotta a fiatalokat, ám az idő múlásával az ország minden szegletéből, és a határon túlról is jöttek fiatalok. Minden évben kb. egyharmad azok aránya, akik először vesznek részt a találkozón.
A hazai keresztény könnyűzene jeles alakja, Sillye Jenő szintén minden eddigi találkozón jelen volt, s végzett zenei evangelizációt. Õ úgy emlékezett vissza a kezdeti időkre, hogy a hetvenes években egy megfélemlített egyház volt Magyarországon, s abban, hogy a későbbi évtizedben egyre több fiatal vállalta öntudatosan a hitét, nagy szerepe volt Nagymarosnak.
Ez nem lett volna lehetséges a Szentlélek ereje és azoknak a papoknak – Major Sándor, Balás Béla, Kerényi Lajos, Sebők Sándor, Tomka Ferenc, Kemenes Gábor – a bátor kiállása nélkül, akik engedve a Lélek parancsának, teljes szívvel és lélekkel vállalták a nagymarosi találkozók szervezését, és az azokon való tevékeny részvételt.
Az idei találkozó központi témája a szeretet. A mottó Szent Pál apostol intelme: „Törekedjetek a szeretetre” (1Kor 14,1). A résztvevőkhöz intézett levél szerint „A tavaszi találkozón már kóstolgattuk a szeretet mindent megszépítő, mindent megnemesítő ízét. A családban és a párkapcsolatokban megélt szeretetről beszéltünk, valamint arról, hogyan kell ebben a világban emberként, magyarként, krisztusi emberként szeretni. Mi is szeretünk Titeket, és aggódva figyeljük, mennyi hideg számítás és kizsákmányolás fenyeget Benneteket. Ezért úgy döntöttünk, hogy még most ősszel is e gyönyörű isteni erényről beszélgetünk Veletek. Olyan fontos, lényeges, életünket, sőt örök életünket meghatározó dologról van ugyanis szó, ami további vizsgálódást, kibontást igényel. Fontos mindannyiunk számára, kinek-kinek a saját maga számára először is megfogalmazni: mi a szeretet.”
Magyar Kurír