Nagypénteki keresztút az Eucharisztia évében

Kitekintő – 2005. március 25., péntek | 9:51

Vatikán: Az idei nagypénteki keresztút alatti meditáció az Eucharisztia és Krisztus szenvedése közötti kapcsolatra fog rávilágítani. Az elmélkedést a Hittani Kongregáció prefektusa és a bíborosi kollégium dékánja, Joseph Ratzinger bíboros írja és vezeti.
 
A bíboros a Vatikáni Rádiónak elmondta: az elmélkedés vezérfonalát János evangéliumában találta meg: „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn 12,24)
 
Ezekkel a szavakkal Jézus Krisztus eucharisztikus, szentségi magyarázatát adta szenvedésének, a keresztútnak -magyarázza a bíboros. „A keresztút nem csupán egy szörnyű esemény, a szenvedés egy formája, hanem a titok, ami által a búzaszem a földbe hullik, és termést hoz.”
 
A szenvedésben Krisztus önmagát ajánlotta fel. E az áldozat hoz gyümölcsöt és válik ajándékká mindannyiunk számára. Az Eucharisztia évében a keresztutat az eucharisztikus titok szemszögéből kell értelmeznünk. Az Eucharisztiában jelen van a keresztút, a termés, a kenyérszaporítás, a mennyei manna, amely Jézus halálából fakad.
 
Tudatában vagyunk annak, hogy részt vehetünk Krisztus keresztútjában, amelyet a mi életünkre formázott amikor azt mondta: „Aki megmenti életét, elveszíti azt, aki viszont elveszíti életét értem, megnyeri azt.”
 
Hogy megértsük ezt a titkot, Ratzinger bíboros Assisi Szent Ferenc példáját említi. Az ő Naphimnusza a világ legszebb és legörömtelibb verse, amely megmutatja a fájdalom és szenvedés mélységeit. Ám Szent Ferenc éppen e szenvedésen keresztül érezte Krisztus közelségét, a megtestesült szeretetet. Így képes volt szenvedéseit a megváltás eszközévé alakítani. A szenvedés így előhírnöke a végső feltámadásnak - mondta a Vatikáni Rádióban Ratzinger bíboros.
 
A keresztúti ájtatosság 21.15-kor indul a Colosseumnál és a Palatinus dombon végződik.

Az első és második állomásnál Camillo Ruini bíboros helynök, a III-IV. állomásnál a szentföldi kusztódia két ferences szerzetese, az V. és a VI. állomásnál egy indiai szerzetesnő, illetve egy dél-koreai világi nő, a VII-VIII. állomásnál egy római család, a IX.-nél egy srí-lankai világi nő, a X-XI. állomásnál egy Itáliában élő albán család, a XII-XIII, állomásnál egy szudáni fiatal és végül a XIV. állomásnál ismét Camillo Ruini bíboros viszi a keresztet.

Zenit/VR/MK