Nem hitoktató filmekre van szükségünk, hanem jó filmekre

Andrej Tarkovszkij rendező azt írta: a mozi által faragni tudunk az időn. Ez az egyetlen művészeti ág, amely az idő fogalmán belül működik, amely képes az időbeli létezést a maga valóságában ábrázolni. Tarkovszkij a filmet a japán haikuhoz hasonlítja, amely képes visszaadni a pillanat megismételhetetlen egyediségét, és eredendően közel áll a misztériumhoz, a szentséghez.

A nagybetűs Szépség önmagában képes beszélni a maga eredetéről, nincs szüksége arra, hogy vallásos magyarázatokat fűzzön a műalkotáshoz. Claudio Maria Celli érsek, a Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsának elnöke a Pápai Lateráni Egyetemen rendezett, Film and Faith című tanácskozáson így fogalmazott: „Nem hitoktató filmekre van szükségünk, hanem szép filmekre.” Hozzátette, hogy az utóbbi évek filmtermését szemlélve láthatjuk, hogy „nagyon sok alkotásból sugárzik a szentség, még ha időnként alig érzékelhető módon is, mintha egy nyom lenne, amelynek utána kell járni; a szakmai fogásokon, a különleges effektusokon túl sok filmben azt látom, hogy a spirituális elem nem a világtól elkülönülve jelenik meg, nem valami elvont dologként, hanem a mindennapi kis dolgok között vegyül el. Mintha beléjük lenne rejtve, mintha egy halvány kis fénysugár lenne, amelytől ezek a dolgok különlegessé válnak. Isten jelenlétét sok filmben úgy érzékelhetjük, mint egy alig érzékelhető rezdülést, amelyet a rendező sugall, hogy a néző aztán magától találjon rá.”

A L’Osservatore Romano interjút készített Cellivel, aki elmondta: a művészet mindig segített abban, hogy egy nép, egy korszak identitását megvilágítsa. Hiszi, hogy a valahová tartozás segíti az egyes embert is abban, hogy rátaláljon saját identitására, létezésének lényegére. A jó film a maga szuggesztív eszközeivel képes olyan képeket, elképzeléseket, értékeket közvetíteni, amely az emberek bensőjében alapvetően fontos reflexiókat idéz elő, kérdéseket, kétségeket ébreszt, és ami a legfontosabb: énünk mélyebb megértésére késztet. Innen pedig már csak egy lépés a másik ember és Isten mélyebb szintű keresése.

Celli  olyan filmekért emel szót, amelyekben magas az erkölcsi feszültség. A riporter kérdésére elmondta: „a film a maga sajátos nyelvezetével segíthet minden embert abban, hogy magába nézzen, megbékéljen benső énjével, készségesen forduljon mások felé.” Amikor egy jó filmet látunk, akkor a hatás nem ér véget a stáblista elolvasásánál, hanem inkább elkezdődik valami, elkezdjük feldolgozni az érzéseinket.  Fontosnak tartja, hogy az alkotók világosságot gyújtsanak műveikkel és azt is, hogy a nézőket rá tudjuk nevelni a képi világ nyelvezetének megértésére, hogy már fiatal korban képesek legyenek a látottak értelmezésére és a kritikai szemléletre. A rossz példát mutató filmek is teret nyújthatnak a párbeszédre. „A csodák pedig gyakran hétköznapjaink kicsiny dolgai mögött bújnak meg. Nem kell messzire mennünk, mert a lélek mindennap elkísér minket egy-egy kép, dallam, szó formájában. Ettől lesz jó egy film.”

Elmondta, hogy sok filmben találkozik olyan elemekkel, amelyek váratlanul nyomot hagynak a lélekben. Amikor egy fényhatásból, egy dallamból sugárzik a spiritualitás, a film olyan szépséget mutat fel, amelyet nehéz szavakba foglalni. Két különlegesen szép filmet meg is említett: az Emberek és Isteneket, amely képes a hit és a fájdalom, egy valódi szenvedés történetét szépen elbeszélni, és Terrence Malick filmjét, az Élet fáját (The Tree of Life), amely a teremtés, a bűn, a megváltás, a szeretet igazi, képekbe foglalt példabeszéde. Egyik sem könnyű film, mégis meghódították a közönséget. A nézőknek szükségük van arra, hogy a lélekről szóljanak hozzájuk.

Elmondta, hogy a Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsa nem teoretikus vitákat folytat a kommunikációról, hanem inkább cselekszik. Állandó kapcsolatot tartanak fenn azokkal a világi szervezetekkel, amelyek keresik a valódi kommunikáció formáit, és részt vesznek konferenciákon, képzéseket tartanak. Végül felhívást intézett a filmes szalmában dolgozó fiatalokhoz: „ne legyetek hűtlenek önmagatokhoz, hitvallásotokhoz, vágyaitokhoz. Legyetek igazak, az evangélium igazság emberei. Hallgassátok meg a világot, a világ szükségleteit, félelmeit, reményeit. Az emberi szív egy olyan világra áhítozik, amelyben a szeretet uralkodik; az emberek megosztják egymással, amit kaptak; ahol az egységet építik; a szabadság az igazságban találja meg értelmét; az egymást tiszteletben tartó egységben teljesedhet ki mindenki identitása. Filmjeitekkel válaszoljatok erre a kihívásra! Legyetek az igazság és a szépség szenvedélyes művészei!”

Magyar Kurír

(tzs)