A norvégiai merénylet keresztény visszhangjai: a fő probléma nem a bevándorlás, hanem saját lelki ürességünk

Anders Behring Breivik állítólagos mozgalma (Krisztus és Salamon Temploma Szegény Lovagjainak Rendje) a felületes szemlélőnek a kereszténységért folytatott harcot hirdeti. A Vatican Insider által megkérdezett szakértők azonban cáfolják, hogy erőszakos szélsőjobb mozgalmak lennének megszületőben. Ugyanakkor állítják, hogy az iszlámról és a bevándorlásról szóló viták erőszakos hangnemére oda kell figyelni, mert nem marad következmények nélkül.

Vebjørn Horsfjord (a Vallási Vezetők Európai Tanácsa – Vallások a békéért elnevezésű nemzetközi szervezet volt főtitkára) szerint Breivik kereszténynek tartja ugyan magát, ideológiája mégsem keresztény fogalmakból táplálkozik, hanem iszlám- és bevándorlásellenes elméletekből, amelyek a konzervatív keresztények körökben és a világi mozgalmak körében egyaránt jelen vannak. Hangsúlyozza, hogy ezzel együtt el kell gondolkodnunk a vallásközi kapcsolatokról, a bevándorlásról szóló viták erőszakos hangnemén, mert ez a beteg elmékben veszélyes gondolatokat szülhet.

Brent Nelsen, az amerikai Furnam Egyetem professzora kiemeli: Breivik ugyan kereszténynek vallja magát, ám semmi nem bizonyítja, hogy bármilyen egyházhoz vagy keresztény csoporthoz tartozott volna. Véleménye szerint az Egyesült Államoktól eltérően Európában a szélsőjobb képviselői csak kereszténynek mondják magukat, de nem élnek vallásosan, motivációjuk nem vallási, hanem politikai. Ugyanakkor Nelsen is felhívja a figyelmet arra, hogy nem szabad lebecsülni a szélsőjobb mozgalmakban rejlő veszélyt.

Massimo Introvigne olasz EBESZ-képviselő, a vallások és szekták szakértője elmondta, hogy a Krisztus és Salamon Temploma Szegény Lovagjainak Rendje mindenkit befogad, aki a kereszténység, a zsidóság, a felvilágosodás, de akár a pogány hagyományok alapján szembeszáll az igazi ellenséggel, az iszlámmal és a bevándorlással. Breivik számára a kereszténység csupán eszköz, új európai egyházat akar, mert szerinte az meglévő egyházak nem hajlandóak megküzdeni az iszlámmal. Benedek pápát nyíltan támadja. Sőt, Intorvigne szerint Breivik mozgalma valós veszélyt is jelenthet a pápára nézve, ha valóban szerb háborús bűnösök képezték ki tagjait, akiket a mozgalom tagjai hősöknek tartanak.

Andrea Riccardi, a Sant’Egidio közösség alapítója nem politikai, inkább általános emberi távlatokból tekint a merényletre. Hangsúlyozza, hogy az értékek válságából fakad a másik iránti gyűlölet. Breiviket tarthatjuk ugyan magányos őrültnek, zavaros ideológiákkal, hiszen Istenhez imádkozott, hogy a kereszténységért küzdő harcosok felülkerekedjenek Európában; a marxista iszlám ellen küzd, és kritizálja a katolikus egyház és XVI. Benedek „gyengeségét”. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban, hogy létezik egy olyan világ, amelyet átszőnek ezek az őrült, félelemből és valódi meggyőződések hiányából fakadó gondolatok, amelyben az emberek az agresszió által érzik erősnek magukat. Véleménye szerint Európában a populista és szélsőjobb ideológiák világában keringenek őrült gondolatok, agresszív, ártalmas javaslatok, amelyek megmérgezik az elméket és a társadalmat. Nem könnyű politikai alternatívát találni. A keresztény gyökerek meggyengülése növeli az ürességet. A megállíthatatlan gazdasági válság arra ösztönöz, hogy korlátokkal védjük magukat. A megvetés kultúrája a gyenge és megfélemlített embereknek felmutatja az ellenségeket. Pedig Riccardi szerint nem a bevándorlók jelentik a problémát. A problémát mi magunk, európaiaik jelentjük, a saját lelki ürességünk. Évtizedek óta a fogyasztás határoz meg minket, fejlett politikai rendszereket dolgoztunk ki, de nem tápláltunk magunkban a hitet, a szeretetet, az önzetlenséget. Meg kell találnunk az élet értelmét a jóléten túl, meg kell tanulnunk áldozatot hozni és reménykedni. Hangsúlyozza: „Lelki megújulásra van szükség: erős emberekké kell válnunk, hogy ne gyűlöljük, hanem szeressük a többieket, és építsük a jövőt. Saját magunkkal kell kezdeni. A lelki emberek reálisan gondolkodva keresik a jövő útjait.”

Az amerikai, katolikus Crisis Magazine szerzője, Wolfgang Massl A rossz út a kulturális forradalomhoz című cikkében leszögezte: Breivik hidegvérű tömeggyilkosságát semmi sem igazolhatja, „de az aggodalmait, amik motiválták, sokan osztjuk”. 1500 oldalas, eklektikus stílusú kiáltványa olyan embert tár elénk, aki helyesen ismeri fel a problémákat, ám olyan, teljesen rossz következtetéseket von le, amit egyértelműen tilt a morális törvény. A nyugat valóban relativizmusban szenved (ezt nevezi Breivik „kulturális marxizmusnak”). „Multikulturalizmust, feminizmust, szocializmust és más kollektív ideológiákat sóz ránk a média, az egyetemeink, iskoláink és a kormányok, egyre növekvő iramban.” A keresztény álláspont védelme sokszor büntethető vétségnek számít. Ezt hívja XVI. Benedek pápa „a relativizmus diktatúrájának”, és mindennek gyümölcse az, amit II. János Pál „a halál kultúrájának” nevezett: az abortuszok, válások magas száma, kilátástalan jövőkép. Elfelejtettük, mi a jó társadalom és az ember számára, legalizáljuk a homoszexuálisok „házasságát”, megengedjük az integráció és elvárások nélküli bevándorlást, dicsőítjük a promiszkuitást. „Sokunk megérti Breivik frusztrációját”. Ugyanakkor ő maga is egy kollektív ideológia, a nacionalizmus elkötelezettje, és gyilkos akciója nem ellenkulturális tett, hanem önkényes erőszak. A katolikus társadalmi tanítás az ember individualitását, személyi mivoltát minden csoporttagsága elég helyezi, azaz az fontosabb annál, hogy például milyen nemzet tagjának tartja magát. A fő probléma nem a bevándorlás, hanem az integráció hiánya, amit nem szabadna megengedni. 

Az angol Catholic Heraldon Francis Phillips azt a kérdést teszi fel, mi vonzhatta Breiviket a szabadkőművességhez, amikor az mindenki számára nyitott, aki valamilyen módon hisz Istenben, jelentős karitatív munkát végez, és deklaráltan befogad minden férfit, nemzeti és vallási hovatartozására való tekintet nélkül? Talán az, hogy a szabadkőművesség a középkori templomos lovagrendtől eredezteti magát?

Magyar Kurír

(tzs-szg)