Ő is katolikus? A fenegyerek Lars von Trier filmrendező afférja a hittel

2012. május 12. szombat 12:28

Leginkább nehezen emészthető, időnként a szexualitást, erőszakot, bizarr emberi viselkedést nyíltan bemutató filmjeiről ismerik a dán mozi fenegyerekét, Lars von Triert, aki nem mellesleg katolikus. Vagy csak volt.

Lars von Trier 1956-ban született Koppenhágában. Édesanyja kommunista volt, édesapja pedig szociáldemokrata (habár édesanyja 1989-ben, halálos ágyán bevallotta fiának, hogy ő egy kaland során fogant, így nevelőapja nem a biológiai apja). Mindkét szülő elkötelezett nudista volt, így aztán az ifjú Lars gyerekkorában sok időt töltött nudista táborokban, nemhiába köszön vissza filmjeiben is ez a téma. 

A szülők a gyermek fegyelmezését reakciós dolognak tartották. A család ateista volt, habár Ulf Trier, az édesapa zsidó származású volt, de nem gyakorolta vallását. Lars von Trier visszaemlékezései szerint a családi házban nem volt helye a vallásnak, az érzelmeknek és az élvezeteknek, ahogy a szülők semmiféle szabályokat sem voltak hajlandóak számon kérni gyerekükön. Mindez mély nyomot hagyott a filmrendező személyiségén. Lars von Trier 11 évesen készítette első filmjét, miután kapott egy Szuper-8-as kamerát, és ezután a középiskolában is tagja volt a független filmmozgalomnak. 

1979-ben felvették a Dán Nemzeti Filmiskolába. Társai ekkoriban ragasztották rá a „von” jelzőt, a német nemesi elöljárót, amivel Lars Trier stílusára, néha előbukkanó arroganciájára utaltak. Végül a rendező megtartotta a jelzőt,  Erich von Stroheim (osztrák születésű filmsztár) és Josef von Sternberg (osztrák-amerikai filmrendező) tiszteletére, akik úgyszintén később ragasztották nevükhöz a von-t. 

Lars von Trier harminc évesen katolizált, így egy vallási kisebbség tagja lett a protestáns Dániában. A rendező időszakosan depressziótól, félelmektől és fóbiáktól szenved, saját bevallása szerint „alapvetően mindentől tartok az életben, kivéve a filmcsinálást”.  

Ugyanakkor, miután 1989-ben megtudta, ki a vér szerint édesapja, megrendült katolikus hite. Biológiai apja, Fritz Michael Hartmann (1909–2000) egy nagy múltú, katolikus zenészcsalád sarja volt, akivel négy furcsa találkozása volt – ezután nem volt hajlandó vele többet találkozni. Trier ekkor kijelentette: eddig azt hitte, hogy zsidó gyökerei vannak, most megtudta, hogy sokkal inkább náci. holott a dán származású Hartmann a nácizmus alatt tagja volt egy ellenállócsoportnak.

Lars von Trier 2005-ben egy interjúban azt nyilatkozta: már nem tudja, hogy tényleg katolikus-e. „Talán nem. Dánia nagyon protestáns ország. Talán csak azért lettem katolikus, hogy néhány felhúzzam néhány polgártársamat.” Saját bevallása szerint a rendező néha imádkozik, a pápát viszont nem kedveli, szerinte „a német pápa nem jobb, mint a lengyel”, de „szerencsére öreg”. Amiért nem szereti a pápát, az a szokásos kritika a fogamzásgátlással és az afrikai AIDS-cel kapcsolatban. 2009-ben pedig azt nyilatkozta: „Igazán rossz katolikus vagyok. Tulajdonképp egyre inkább ateistává válok.”

 A Nocturne (1981) és a Befrielsesbilleder (1982) filmjeivel a Legjobb film díját vitte el a Müncheni Nemzetközi Filmfesztiválon1984-ben. Európa című filmje Cannes-ban elnyerte a zsűri díját és más fesztiválokon is számos győzelmet aratott. Igazi áttörést mégis 1994-es filmjével, A Birodalommal sikerült elérnie. Ez a film eredetileg televíziós sorozatnak készült, ám a hatalmas siker miatt előbb a dán, majd európa számos országának mozijaiba is elkerült. Több kritikus is az „európai Twin Peaks-ként” jellemezte. 1996-ban Cannes-ban rendezői díjat kapott a Hullámtörésért, ezt követően készítette el Trier a Birodalom folytatását. A Dogma95 csoportnak kezdeményezője volt, e szellemben készült Idióták című filmje. A Táncos a sötétben című filmjével Cannes-ban elvitte az Arany Pálmát. Ezt követően kezdett bele USA-trilógiájába, melyből két film már elkészült, a Wasington (sic!) elkészülte 2009-re várható.

A Dogma 95 kiáltványa, amelyet Thomas Vinterberggel közösen írt, a manufaktúrás, trükköket elutasító avantgárd filmkészítés manifesztuma. Tulajdonképp a szabályai – amelyeket a rendezők bevallásuk szerint egy ferde éjszakán írtak meg – betarthatatlanok, szigorú értelemben egy Dogma-film sem készült, habár számos alkotás közelíti meg a Dogma ideálját. Eszerint a filmkészítésnek a történet, a színészet és a téma hagyományos értékein kell nyugodnia, és elutasítják a technológiai trükköket, speciális effekteket. A szabályok szerint többek közt kézikamerával kell filmezni, nem műteremben, eredeti helyszínen, a hangokat is ekkor kell felvenni, nem lehet filmzenét használni, csak ha a jelenet részeként hangzik fel valami, tilos speciális megvilágítást használni, és még a rendező nevét sem szabad feltüntetni. 

Trier Dogma-filmje az 1998-as Idióták, az Arany Szív-trilógia második filmje (a másik kettő a Breaking the Waves és a Táncos a sötétben). Ebben egy antiburzsoá csoport gyülekezik össze, aminek a tagjai „belső őrültségüket” akarják megvitatni, és a köz előtt is idiótának mutatkoznak. A 2000-res Táncos a sötétben főszereplője Björk, az ismert izlandi énekes, aki egy amerikai cseh bevándorlót (Selma) játszik, fokozatosan megvakul, a fia is hasonló betegségben szenved,de őt próbálja megmenteni. Selmát különböző bonyodalmaknak köszönhetően a film végén kivégzik. A filmet egyes kritikák magasztalták, mások pocsék, giccses alkotásnak tartották. 

Lars von Trier legmélyebb filmje viszont talán a Dogville (2003), ami tulajdonképpen egy példabeszéd, példázat, extrém módon minimális képi világgal. Egy nő (Nicole Kidman) a gengszterek elől menekülve Dogville kisvárosába érkezik. Csak akkor kap menedéket, ha minden lakos beleegyezik ebbe, és fizikai munkát végez. A film az USA – A lehetőségek földje trilógiájának első alkotása, amelyet a Manderlay (2005) követett, a harmadik rész pedig majd a Wasington lesz.

A kilenc fejezetre osztott film arról szól, hogy az egyébként jóravaló emberek lakta kisvárosban egyre inkább kihasználják a jövevényt, sőt a végén meg is erőszakolják. A lány megpróbál elmenekülni, de végül visszaviszik a városba. Egy férfit visszautasít, aki ezután ráhívja a gengsztereket. Végül kiderül, hogy a lány egy maffiafőnök gyermeke, aki arroganciával vádolja meg őt, mivel nem ugyanazon magas mércével ítél meg más embereket, amivel magát. A lány visszautasítja a kritikát, de végül arra jut: valóban így van. Végül úgy döntenek, hogy Dogville-nek el kell tűnnie a föld színéről. Trier szerint a film arról szól: a gonosz bárhol felbukkanhat, még akkor is, ha egyébként a helyzet jó. A példázatot a kritikák egy része Amerika-ellenesnek találta. A Dogville folytatása a Manderlay. 

Az előző három rész:
Donald Tsang, Hongkong főminisztere
Newt Gingrich
Manuel Fraga Iribarne

SzG/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
amoris-laetitia-i-resz
Amoris laetitia – I. rész

Április 8-án a Szentszék Sajtótermében bemutatták Ferenc pápa Amoris laetitia (A szeretet öröme) kezdetű apostoli buzdítását, melynek ismertetésére Török Csaba teológust, az Esztergomi Hittudományi Főiskola oktatóját kértük fel. Elemzését több részben, naponta adjuk közre.

2016. április 28. csütörtök
rendelkezzunk-szemelyi-jovedelemadonk-egyhazi-es-civil-egy-szazalekarol
Rendelkezzünk személyi jövedelemadónk egyházi és civil egy százalékáról!

Az adózók május 20-ig rendelkezhetnek adójuk 1 + 1 százalékáról. A székesfehérvári püspöki palotában tartottak sajtótájékoztatót április 28-án az elmúlt évek támogatásairól, és arról, miért fontos rendelkeznünk személyi jövedelemadónk egyházi és civil egy százalékáról.

2016. április 28. csütörtök