Ő is katolikus volt: Jack Kerouac

Jack Kerouac, eredeti nevén Jean-Louis Lebris de Kerouac, a Massachusetts állambeli Lowellben született 1922-ben, kanadai francia szülőktől. Édesanyja mélyen katolikus volt, édesapja viszont elhagyta a hitét, és inni, dohányozni, játszani kezdett. Kerouacot mélyen megérintette testvére, a kilenc éves Gérard halála, aminek hatására később könyvet is írt.

Kerouac 1928-ban, hatévesen járult elsőáldozáshoz. Gyónásában a rózsafüzér elmondását kapta penitenciaként. A meditáció közben, aminek során elmondta az imát, saját bevallása szerint Isten szólt hozzá, és azt mondta neki, hogy jó lelke van, élete folyamán azonban sokat fog szenvedni, és fájdalomban hal majd meg, de üdvözülni fog. Ez, valamint a haldokló testvérének a Szűzanyához kapcsolódó látomásai később mély nyomot hagynak a munkásságán. 14 évesen viszont abbahagyta a misére járást.

Kerouac – sportos alkatából adódóan – valóságos sztár volt az iskolai amerikaifutball-csapatban, és ennek köszönhetően ösztöndíjakat nyert a Boston College-re és a Columbia Egyetemre. Később, mivel a futballösztöndíját nem sikerült meghosszabbítania, Kerouac otthagyta az egyetemet. Ezután ismerkedett meg New Yorkban, ahol együtt lakott a barátnőjével, azokkal az emberekkel, akikkel később beutazta a világot, és akiket regényeinek szereplőivé tett. Ők voltak az úgynevezett beatnemzedék: Allen Ginsberg, Neal Cassady, John Clellon Holmes, Herbert Huncke és William S. Burroughs. Kerouac 1942-ben beállt az Egyesült Államok Kereskedelmi Tengerészetének kötelékébe, 1943-ban pedig az Egyesült Államok Haditengerészetébe, de a második világháború idején pszichiátriai indokkal („közömbös természete” miatt) leszerelték.

1944-ben Kerouacet letartóztatták David Kammerer meggyilkolásában való bűnrészesség gyanújával. Kammerer zaklatta Kerouac barátját, Lucien Carrt, egy St. Louis-i tinédzsert. (Kerouac egyébként Carren keresztül ismerte meg Burroughst – aki maga is St. Louis-i volt – és Allen Ginsberget.) Mikor Kammerer megszállottsága Carr iránt erőszakossá vált, Carr megkéselte, majd Kerouachez fordult, aki segített neki eltüntetni a bizonyítékokat. Burroughs tanácsára feladták magukat a rendőrségen. Kerouac – mivel óvadékát 2500 dollárban állapították meg – megígérte Edie Parkernek, hogy feleségül veszi, ha a lány kifizeti ezt az összeget. Házasságukat egy év után érvénytelenítették.

Kerouac több kisebb mű után 1951 áprilisában írta meg azt a könyvet, ami alapján a legtöbben ismerik: az Útont (On the Road), amiben a barátjával, Neal Cassadyvel való, 1947 és 1950 közötti, az Egyesült Államok és Mexikó legkülönfélébb tájait bejáró utazásait örökíti meg. Az Alan Ginsberg által terjesztett legenda úgy szólt, hogy Kerouac három hét alatt, végig benzedrin hatása alatt írta meg a könyvet, egy tekercsre, spontán, központozás nélkül, extázisban. Kerouac saját bevallása szerint azonban csak kávéval tömte magát. A műben központozás is volt, még ha nem is annyi, mint amennyit utána beletettek, ráadásul már meglévő jegyzetek alapján szerkesztette össze és írta tovább a művet. A szöveg megszerkesztéséről sokáig alkudozott a kiadóval – pontosabban eredetileg nem akart alkudozni, mivel a szöveget állítása szerint a Szentlélek diktálta. Aztán az évek múltán beérett a korhangulat, több beatnik szerzőnek megjelentek a művei, így Kerouac 1956-ban végül „a szabad létezés eksztatikus öröméről” szóló mű akármilyen szerkesztői megváltoztatásába belement, hogy az megjelenhessen.

Az „eredeti tekercs”-et, amire az író gépelte a regényt, és aminek a végéből leharapott egy kutya egy darabot, egy múzeumban őrzik. Ginsberg mindig azt mondogatta, hogy ha majd a mű minden szereplője meghalt, megjelenhet a teljes regény. Erre az Egyesült Államokban 2007-ben került sor, itthon pedig tavaly. A „cenzúrázott”, eddig ismert, az amerikai irodalom klasszikus nagyregényeként számon tartott verzió két fordításban is megjelent már hazánkban, a „teljes tekercs” fordítója pedig készített egy harmadikat is, így magyarul most négy változatban olvasható az Úton.

Első olvasatra a „spontán” regény egy hedonista naplója, libertinus szexuális erkölccsel, homoszexuális ismerősökkel, droggal és alkohollal, vad kalandokkal; ám Kerouac váltig állította, hogy az Úton két, végső soron katolikus ember Istenkereséséről szól. Hozzátette: „És megtaláltuk Őt.” „Nincs már lehetősége a szent embernek: meg kell izzadnia Istenért. És ha egyszer megtalálta Őt, Isten Istensége örökre meg van alapozva, amiről igazán nem kell beszélni.” Douglas Brinkley, Kerouac életrajzírója szerint az Útont félreértik, és amit a legfontosabb hangsúlyozni az az, hogy Kerouac amerikai katolikus író volt. A naplója minden oldala egy ima, vagy megbocsátásért való könyörgés.

Kerouactól később, épp gyermekvárás közben elvált a második felesége. Az író nem ismerte el egyetlen gyermeke, Jan Kerouac apaságát (a lány később könyvet írt Gázos bébi címmel). Kerouacnak élete közepe tájékán, az ötvenes évek második felétől volt egy buddhista korszaka is. 1954-ben kezdett behatóan foglalkozni a buddhizmussal, miután a San Jose-i Könyvtárban felfedezte Dwight Goddard A Buddhist Bible-ját. Később a beatgeneráció hősének, a hippik apjának tartották, ő mégis azt nyilatkozta nem sokkal 1969-es halála előtt, a hippikorszak közepén Joseph Lelyveldnek, a New York Times riporterének: „Nem vagyok beatnik, katolikus vagyok.” A riporternek pedig mutatott egy VI. Pál pápáról készült festményt, megjegyezve: „Tudod, ki festette? Én.”

Kerouac elfelejtett katolicizmusáról és konzervativizmusáról a The American Conservative című folyóirat 2012 szeptemberi száma is ír. A cikk szerint Kerouac katolicizmusa a II. Vatikáni Zsinat előtti, misztikus katolicizmus volt, a tridenti mise katolicizmusa, ahol Isten az ismeretlen Másik. Hozzáteszik: a francia kanadaiak közösségében az egyház de facto kormányzó erő volt, ami a születéstől a halálig áthatotta a közösség életét rítusaival és intézményeivel.

Később Kerouac azt írta barátjának, Neal Cassadynak: „a Katolikus Egyház egy furcsa egyház”, mivel sok misztika árad a rítusaiból, ugyanakkor tagjai mindennapi életében is jelen van. 1968-ban azt kérdezte Kerouactól Ted Berrigan, a Paris Review riportere: hogy lehet, hogy soha nem írt Jézusról? Az író azt felelte: minden, amit írt, Jézusról szól. Persze Kerouac személyes katolicizmusában a látomásoknak és a saját élményeinek sokkal nagyobb szerepe volt, min a dogmáknak és a tanításnak. Nem hiába érzett vonzódást az olyan szentekhez, mint Assisi Szent Ferenc, Liseux-i Szent Teréz és Thomas Merton.

Az is érdekes, hogy Kerouac leszögezte: a családjából soha senki nem szavazott a demokratákra, mindig mindenki, a szülei és a nővére republikánus, azaz konzervatív szavazó volt, őt is beleértve. Persze szexuális kicsapongása, a droggal és az alkohollal való közeli kapcsolata és regényei stílusa miatt gyanakodva néztek rá a politikai paletta jobboldalán, ám a baloldal utálta katolicizmusa és antikommunizmusa miatt. A háborúellenes hippikkel szemben ugyanis Kerouac támogatta a vietnami háborút (akárcsak az akkori New York-i érsek, Spellmann bíboros), 1963-ban pedig azt írta egy közeli barátjának, John Clellon Holmes-nak: nem akarja látni Allen Ginsberget, aki a beatnemzedék és a hippik egyik kedvenc költője volt (leghíresebb verse az Üvöltés és a Leples bitang, amelyek az Üvöltés című beatantológiában is megjelentek itthon), mivel utálja Ginsberg „Castro-párti bullshitját”, és sem ő, sem az őt körülvevő, „bohém beatnikek” nem tudnak neki újat mondani.

Mindezt plasztikusan kifejező, szimbolikus jelenet volt, amikor Kerouac 1954-ben a tévén nézte Joseph McCarthy szenátor kommunista-ellenes meghallgatásait, a szenátornak drukkolva, s közben marihuánát szívott. Desolation Angels című művében azt írta: „amikor elmentem Columbiába, minden, amit tanítani akartak nekünk, az Marx volt, s épp ettől tartottam” (Kerouac nem szerette sem a marxizmust, sem a freudizmust).

Jack Kerouac 1969. október 21-én, 47 évesen hunyt el a floridai St. Petersburgban, belső vérzésben, egész életén át tartó súlyos alkoholbetegsége okozta májzsugor szövődményeként. Halála előtt harmadik feleségével, Stellával és édesanyjával, Gabrielle Kerouackel élt együtt. Az édesanyjáért való aggódás végigkísérte az életét, egyszer azt találta mondani: soha sem szeretett igazán egyetlen nőt sem, csak őt. Szülővárosában, Lowellben temették el. 2007. június 2-án a lowelli Massachusetts Egyetem posztumusz Doctor of Letters címet adományozott neki.

Az American Conservative cikke úgy végződik: a beatnemzedék írói közül Allen Ginsberg, a látomásos költő az utópiáért és a spirituális forradalomért epekedett, William S. Burroughs anarchiáért és a homoszexuálisok „felszabadításáért”. Neal Cassady,  Kerouac barátja, a számkivetett cowboy a nőkért és autókért rajongott, míg a misztikus Jack Kerouac Isten és az otthon után sóvárgott.

Korábbi részek:
Usain Bolt jamaicai futó
Katolizált: megmászta az Ararátot a Baywatch egykori Playboy-sztárja
Ngo Dinh Diem, egykori dél-vietnami elnök

Magyar Kurír

(szg)