Olajszentelési szentmise a Vatikánban

A pápával számos bíboros, püspök és a Római Főegyházmegye papsága koncelebrált. A szertartás keretében a papok megújították fogadalmukat, és sor került az olaj és a krizma megszentelésére.

Szentbeszédét a pápa így kezdte: az olajszentelési mise minden évben arra hív bennünket, hogy újra kimondjuk azt az igent Isten hívására, amelyet pappá szentelésünk napján kimondtunk. A nagycsütörtök azonban arra is alkalom – folytatta a pápa –, hogy újra feltegyük magunkak a kérdést: mire mondtunk igent? Mit jelent Jézus Krisztus papjának lenni?

A Szentatya a II. Eucharisztikus ima egy részletére (MTörv 18,5.7) építette beszédét: astare coram te et tibi ministrare – [hálát adunk, mert arra méltattál minket, hogy] színed előtt állhatunk és szolgálhatunk neked. Ezekkel a szavakkal foglalható össze az ószövetségi papság lényege. Két feladatról van tehát szó: először is „az Úr színe előtt állni”. Ez abban az időben azt jelentette, hogy a papoknak nem volt feladatuk a mindennapi létfenntartás, életüket teljesen Istenre bízták, és Istenért, az Õ jelenlétében éltek. A szíriai szerzetesi hagyományában a szerzetesek neve azt jelentette: akik állnak. Ezzel az fejeződött ki, hogy éberek, őrt állnak. Ezt a feladatot joggal értelmezhetjük a papi küldetés részeként: a pap olyasvalaki legyen, aki őrködik. Ébernek kell lennie a gonosz támadásaival szemben, és azon kell munkálkodnia, hogy a világ Istenre figyeljen – fogalmazott a Szentatya.

Tovább elmélkedve az említett idézeten, a Szentatya a szolgálatról fejtette ki gondolatait. Amit a pap az Eucharisztia ünneplésekor tesz, az szolgálat Istennek és az embereknek. Arra kell törekednünk, hogy a szent liturgiát egyre jobban megértsük, hogy ezáltal mindennapi életünk lényegi részévé váljon. Mivel a keresztény liturgia egyben hirdetés is, olyan emberekké kell válnunk, akik jól ismerik Isten szavát, szeretik és megélik azt: így tudunk igazán annak hirdetőivé válni. „Az Úrnak szolgálni" vagyis a papi szolgálat mindenekelőtt azt jelenti tehát, hogy Isten szavát megismerjük, és mindazokkal megismertetjük, akiket ránk bízott.

Előtte állni és Õt szolgálni: Jézus Krisztus, a világ igazi főpapja igazi mélységet adott ezeknek a szavaknak. Isten Fia volt és Isten szolgája akart lenni, mindenkinek a szolgája akart lenni. Főpapságának lényegét a lábmosás gesztusában mutatta meg. Ezzel tesz minket képessé arra, hogy Isten asztalánál ülhessünk – fogalmazott a Szentatya, majd így zárta beszédét: Ezen a napon kérjük az Urat, hogy hívására újra ki tudjuk mondani az igent, „Itt vagyok, Uram, engem küldj!” (Iz 6,8)

Magyar Kurír

Képek: CPP