Ferenc pápa beszéde a római egyházmegye papjaihoz

A tanácskozás témája: Közösség és család a kereszténységbe való beavatás nagy állomásaiban.

A Szentatya előtt Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke mondott beszédet.

Szeretetteljes öleléssel fogadta püspökét a római egyházmegye. Ferenc pápa kifejezte: nyitott szívvel párbeszédet folytat a plébánosokkal, katekétákkal és a római hívekkel; iránymutatást ad, VI. Pál Evangelii Nuntiandi kezdetű apostoli buzdításának aktualitására hívja fel a figyelmet, és osztozik azoknak a félelmeiben, akik levélben fordulnak hozzá. Embertelen élet az, amikor valaki reggel felkel, elmegy dolgozni, amikor gyermekei még alszanak, és este már ágyban találja őket, amikor hazatér – mondta Ferenc pápa, elárvulásnak nevezve e jelenséget.

A gyerekek a biztosan járható út, a megbízható tanár, a szívet melengető ideálok és a mindennapi élet fáradságában támogató remény árvai. Az árvák társadalma ez, a család emléke nélkül, ahol a nagyszülők idősek otthonába kerültek. Érzelmek nélküli élet. A szülők fáradtak. Ingyenességre van szükségünk a családokban, a plébániakon és az egész társadalomban. Ha ez nincs meg, akkor nehéz megérteni Isten kegyelmét, amely nem eladó, nem megvehető, hanem Isten ajándéka. Ezért nevezhetjük az ingyenesség árváinak őket – fogalmazott a Szentatya.

A keresztény beavatás értelméről szólva hangsúlyozta: a hitre kell „nemzeni”. Ez azt jelent, hogy hirdetjük: nem vagyunk árvák. Az olasz fiatalok 40 százaléka nem dolgozik. Mit jelent ez? Azt, hogy nem számítanak, kiselejtezendő anyagok – ítélte el a pápa a jelenlegi helyzetet. A társadalom bálványokat teremt, pedig csak Jézus tekintetére van szükség, ami a Vele való találkozásból születik. A megtérésnek ezen útján talál rá egy nép saját identitására, amely gyermekeket tud nemzeni.

Az Egyház mai nagy kihívása az, hogy anyává váljon. Nem egy jól szervezett, nem kormányzati szervezetté, amely számos lelkipásztori tervvel rendelkezik. Nem az a legfontosabb. Ha az Egyház nem anya, akkor – nem szép ezt mondani, de – vénlánnyá válik, nem termékeny. Az Egyház identitása az evangelizálás, vagyis, hogy gyermekeket „nemzzen”. Ezért kérni kell a Szentlelket a termékenység kegyelméért, hogy folytassuk a pasztorális és missziós megtérést. Idézve XVI. Benedeket kiemelte: az Egyház nem prozelitizmussal nő, hanem „anyai vonzás” által. Az Egyház kissé megöregedett, de meg lehet fiatalítani a termékenységben az individualizmus veszélye és ennek következtében a közösségi élettől való elmenekülés ellenére. Az Egyház akkor válik fiatalabbá, amikor képes gyermeket ,,nemzeni”, amikor egyre inkább anyává válik. Az Egyházban lenni azt jelenti, hogy otthon vagyunk édesanyánkkal. Ez a kinyilatkoztatás nagysága.

Az Egyház emlékezetének visszanyerése egy olyan világban, amelyik mindig rohan, és ahol minden most kell. Az Egyház mai útja a befogadás és a gyengédség; hogy nyitott kapukkal rendelkező Egyház legyen, amely reménnyel és türelemmel tekint a jövő felé. A pápa kifejezte: olyan Egyházról álmodik, amely megéli Jézus együttérzését. Az együttérzés azt jelenti, hogy érezzük azt, amit mások éreznek; „elkísérni érzelmekkel másokat”. Az Egyház anya, aki együttérzéssel simogatja meg gyermekeit. Egyház, amelynek korlátok nélküli a szíve és tekintete, amely Jézus tekintetének kedvessége, amely gyakran szavaknál ékesebben szól – hangzott el Ferenc pápa iránymutatásában.

A befogadás és a hit felkínálása, amely a viselkedésben és a tanúságtételben valósul meg. A plébánosokhoz fordulva a pápa kifejezte: nagyon szereti őket. Nem könnyű a plébánosi feladat – mondta. Könnyebb püspöknek lenni, mint plébánosnak. A püspöknek mindig van lehetősége a távolságtartásra vagy elbújni az „ő exellenciája” kifejezés mögé. Ez megvéd bennünket. De plébánosnak lenni, amikor mindenféle kéréssel kopogtatnak az ajtón, nem egyszerű! – hangsúlyozta a Szentatya.

A hit egyházát akarjuk, amely hiszi, hogy az Úr anyává tudja tenni; akinek sok gyermeket tud adni – zárta beszédét Ferenc pápa.

Magyar Kurír